A Fidesz-KDNP-féle rendőrállamozásra fogékonyak vélhetően az október 23-i tervszerű és tudatos rendőrségi hatáskörtúllépésekről szóló vádak beismerését látják majd bele a fővárosi főrendőr visszavonulásába. És persze az ellenzéki nyomásgyakorlás diadalát, hisz a nevezett parlamenti alakulatok a közelmúltban többször is felszólították Gergényit távozásra. Abszurd ugyanakkor, hogy amikor ez megtörtént, első reakcióikban már úgy fogalmaztak, nem is Gergényivel van itt igazából gond, valójában Gyurcsánynak kellene mennie. A hangulatkeltés feketeövesei talán egészen odáig merészkednek majd, hogy Gergényi leléptetésének ötlete egyenesen a kormányfő fejéből pattant ki, csak hogy egy szimbolikus megtisztulási aktussal maga mögött tudhassa "őrült hatalomféltésének" legmocskosabb fejezetét. A mór megtette kötelességét, amennyiben sikeresen elfojtotta az utcai lázongásokat, a mór tehát most már mehet.

A kiszivárgott információk szerint egészen másról van szó. Gergényi továbbra is hiszi, hogy október 23-án alapvetően törvényesen és szakszerűen jártak el emberei a tömegoszlatásnál, a minden irányból érkező politikai (és szakmai) kóstolgatásokból viszont elege lett. Részint az ellenzéki vádakból (amelyeket egyébként a nemzetbiztonsági bizottság előtt bemutatott és azóta nyilvánossá tett hangszalagokkal Gergényiék cáfoltak), másrészt abból, hogy a kormányoldal is hajlamosnak mutatkozik az utcai rendteremtés eredményességéhez hasonló súllyal emlegetni a rendőri túlkapások problémakörét. (Az egyedi törvénysértéseket egyébként jellemzően nem a Gergényi alá tartozó rendőrök, hanem a rendvédelmi szolgálat kötelékében eljárók követték el.) Úgy tűnik, az elmúlt hetek hatósági fellépéseit vizsgáló, miniszterelnöki kezdeményezésre felálló szakértői bizottság létrehozását Gergényi a személyével kapcsolatos kormányzati bizalmatlanság jeleként értelmezi. Ehhez jött még nyilvános összeszólalkozása az ORFK vezetőjével a hatósági azonosítók ügyében, és a rendőrség tárgyi felszereltségének gyatraságával való szembesülés, emlékezzünk csak a kerti slaughoz hasonló erővel locsoló vízágyúkra, és a suhintásra elporladó védőpajzsokra. Hogy Gergényi bejelentésére maga a kormány sem volt felkészülve, azt Petrétei József szakminiszter szokatlanul kései reagálása is alátámasztani látszik.

A Vasprefektus tehát minden jel szerint egyszerűen belefáradt abba, hogy a vezetése alá tartozó szervezetet napi politikai szempontok kereszttüzében működtesse. És valljuk be: valamennyire mi, az események puszta figyelői is beleőszülünk már ebbe.