Késésében van leckéjével Kóka János. A gazdasági tárca vezetőjének októberben kellett volna előrukkolnia a MÁV és a Volán-társaságok viteldíjait egységesítő tarifarendszer tervével. Házi feladata formába öntése helyett azonban a helyközi személyszállítás átalakításának nyáron még nagy garral nekifutó miniszter politikai csapdába ügyeskedte magát. Beígért díjrendszere vagy az utasok pénztárcáját terhelné meg a kormánypártok aktuális népszerűsége mellett vállalhatónál jobban, vagy a költségvetésre róna túlzott terheket - így még a táblához sincs értelme kimenni vele.

A vállalhatatlan díjemelési terveket a gazdasági tárca nem is terjesztette elő. A papírkosárba hajított próbálkozások ennek ellenére nyilvánosságra kerültek. Az Index internetes újság legalábbis egyszerre mindjárt három összegyűrt papírgalacsint is kisimítgatott és közzé tett. Eszerint a szakminisztériumban elsőként azzal próbálkoztak, hogy a kormány elvárásaival ellentétben 2007-ben nem egységesítik a helyközi közlekedés tarifáit. Ez a lépés ugyanis 60-70 százalékos díjemelést tenne szükségessé. Ami akár egyszerre, akár két évre elnyújtva is túl sok lenne.

A felhagyott tervek között volt olyan is, amely szerint az egységes díjszintet a vonatjegyek árának mintegy 45 százalékos emelésével állítanák be. A vasúton utazók számára nehezen elviselhető drágulás mellett azonban a Volán nem emelhetné tarifáit. A harmadik, leginkább utasbarát ötlet az lett volna, hogy a vasúti díjak minimális emelése mellett a Volán-tarifáit csökkentik. Ez viszont a költségvetés számára lenne költséges mulatság. 
A sikertelen próbálkozások után a szakminiszter nevével jegyzett új dolgozatot november végére ígérik.
Tartalmát egyelőre balladai homály fedi, ám valószínű, hogy a kormány végül mégis a három felvázolt lehetőség összegyúrásából született terv értékelésére és befogadására kényszerül majd. Ami feltehetően vagy az utazóktól, vagy a költségvetésen keresztül az adófizetőktől, így mindenkitől megköveteli majd a nadrágszíj meghúzását. Ezért cserébe szerény vigasz, hogy a lassú előkészületek miatt egyre valószínűbb: a MÁV és a Volán-társaságok a januárban esedékes tarifaemeléseket csak késve, esetleg február elején hajthatják végre. Az pedig végképp rontja a képet, hogy az egy hónapos halasztás árát feltehetően az év hátralévő részében, tizenegy apró részre elosztva úgyis meg kell majd fizetni.

Reményt legfeljebb az jelenthet, hogy a gazdasági tárcánál is tudják: a tarifa rendezés egyik kulcsa az utazási kedvezmények rendszerének átalakítása lehet. Ezen a területen ugyanis vannak tartalékok. Az utazni szándékozók jelenleg a MÁV 38, a volánok 36 féle szociálpolitikai kedvezménye mellett szabadon válogathatnak az üzletpolitikai kedvezmények, díjmentes utazási lehetőségek között. Ami a gyakorlatban azzal jár, hogy a vasút 152 millió utasa közül évente csupán 13 millióan váltanak teljes árú jegyet. Vagyis némi túlzással: utazása tényleges árat csak annak kell megfizetnie, aki lusta megkeresni a számára kedvezményt biztosító passzust a rendelkezések erdejében.

Mindenesetre a szaktárca az utazási kedvezmények tizedelésével sem áll valami fényesen. Az érdemi lépések helyett azon hezitálnak: milyen fogadtatása lesz, hogy a több tucat támogatott jegyből az előzetes hírek szerint csak néhány maradhat meg. Így a köztisztviselők, közalkalmazottak legfeljebb 50 százalékos, a diákok 75 százalékos jeggyel utazhatnak majd. A 62 és 65 év közötti nyugdíjasok kilencven százalékos jegyet válthatnak, az ingyen utazó 65 év felettiek pedig kénytelenek lesznek sorba állni a pénztáraknál a regisztrációs jegyekért.