Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt is tudni lehetett, hogy az ország helyzete nem olyan, mint amilyennek a kormánypártok a kampány során állították, hogy a kormány mást tesz, mint amiről a kampányban szó volt, hogy a kormánynak mindezzel tisztában kellett lennie a választások előtt is, tehát a megtévesztés megtörtént. Miért csak az őszödi beszéd után gondolta, írta, hogy ennek következménye kell, hogy legyen, föl kell vetni a bizalmi kérdést? Addig miért nem szólt?

- A bizalmi kérdést akkor kell fölvetni, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a kormányba vetett társadalmi bizalom megrendült. Ezt az őszödi beszéd által kavart botrány tette nyilvánvalóvá.

- 2002-ben volt egy prófétikus interjúja a Hetekben arról, hogy ha Medgyessy Péter fönntartja az előző kormány kötelezettségvállalásait és még az ígéreteit is teljesíti, akkor nagy baj lesz. Ezek szerint akkor éppen az lett volna a jó, ha kiderül, hogy a kormányfő a kampányban nem mondott igazat, nem azt teszi, amit ígért.

- Ez az interjú május elején készült, jóval a D-209-es botrány előtt. Medgyessy a kampányban egyrészt valóban fűt-fát ígért, helytelenül, másrészt arról beszélt, helyesen, hogy az Orbán-kormány veszélyes túlköltekezésbe kezdett, üres a kincstár. Orbán valóban letérítette a gazdaságot a fenntartható növekedés pályájáról, ezért az új kormánynak kiigazításokkal kellett volna kezdenie. Az ígéretek hazugok voltak, teljesítésük egy hazugságot váltott valóra. Ennek fizetjük az árát most.

- Gyurcsány Ferenc nem azt mondta Őszödön, hogy hazudtam, hanem azt, hogy hazudtunk. Ez nem magánhazugság, hanem egy politikai közösség hazugsága volt, nem egy magánszemély, hanem egy párt profitált belőle. Logikus az, hogy ebben az esetben egy magánszemélynek kell fölvetnie a bizalmi kérdést azelőtt a politikai közösség előtt,amely kollektíve hazudott, s amelyet Őszödön éppen ő próbált meggyőzni arról, hogy ezt nem lehet tovább folytatni? Nem az következne abból, amit ön a következmények fontosságáról vél, hogy a választókat megtévesztő közösségnek kell fölvetnie a "bizalmi kérdést" a választók előtt, vagyis új választásokra van szükség?

- Repülőgép-katasztrófa esetén nem a légügyi minisztérium szokott lemondani, hanem a légügyi miniszter. Ha a kormány hazardírozott és hazudott, mint ezt Gyurcsány Őszödön állította, akkor azért a miniszterelnöknek kell a személyes felelősséget viselnie. Kivéve azt az esetet, ha a választásokat elcsalták. A választások elcsalása ok lehetne a parlament önfeloszlatására és új választások kiírására. Csakhogy a Fidesz valótlant állít, amikor ezzel vádolja a kormányoldalt. Nem akarom bagatellizálni a kormány hazugságainak jelentőségét. Választási csalásról azonban csak akkor lehetne beszélni, ha az ellenzék meg lett volna fosztva a lehetőségtől, hogy a hazugságokat leleplezze. Nem volt megfosztva ettől a lehetőségtől.

- Hogyan tudta volna az ellenzék bizonyítani, hogy a kormány bevezeti a vizitdíjat, a tandíjat, megszorító intézkedéseket tesz, amikor a kormány azt állította, hogy nem fogják. Az ellenzék mondta, hogy fogják, de miként tudta volna ezt előre bizonyítani? Az ellenzék azt is mondta, hogy a költségvetés csehül áll, hogy a hiány elszabadul.

- Az ellenzék kritikáját elsősorban a saját kampánya hiteltelenítette. Sokszorosan túllicitálta a kormányt ígéretekben. Hogyan lehetett volna elhinni nekik, hogy a költségvetés bajban van, ha azzal kampá-nyoltak, hogy sokkal többet lehet kiadni és kevesebbet bevenni. A választók nem hihették, hogy a veszély komoly, ha egyszer azt mondták nekik, hogy még tizennegyedik havi nyugdíjat is lehet majd fizetni, ha a gonosz szocialisták ezt nem akadályozzák meg.

- Azt írta, hogy október 23-a a válság menetében fordulatot hozott. Miért?

- Orbán Viktor október 2-án ultimátumot adott a szocialistáknak: vagy 72 órán belül menesztik Gyurcsányt, vagy a Fidesz mindennap tüntetni fog, amíg a kormányfő le nem mond. A "narancsos forradalom" azonban szűk három hét alatt kifulladt. A bizalmi szavazás nyilvánvalóvá tette, hogy a kormányt az utcáról nem lehet elsöpörni. A közvélemény mindinkább elfordul a folyamatos demonstrációktól, nyugalomra vágyik.

- Abban, hogy az utca kiürül, azért lehet valami szerepe a kormánynak és a fővárosi önkormányzatnak is, annak, hogy műveleti területté nyilvánították a Kossuth teret, hogy a traktorokat kitiltották a városból hogy a tüntetésekhez nélkülözhetetlen kellékeket, a hangosítást, az emelvényépítést engedélykötelessé tették, és így a fővárosi kormánytöbbségtől tették függővé.

- A fővárosi önkormányzat rendeletéről a lehető legroszszabb véleményem van. A demonstrációkat kísérő lacikonyhák, sörsátrak állítása valóban külön szabályozást kíván: ez nem része a gyülekezési jognak. A hangosítás azonban szerves része a gyűlésezésnek, nem köthető hatósági engedélyhez. Szerintem a traktorokat is mondvacsinált ürüggyel tiltották ki Budapestről. Ez nemcsak bűn volt, hiba is. Taktikai hiba: a traktoros demonstráció több kellemetlenséget okozna az ellenzéknek, mint a kormánynak. A Magoszt a közönség a Fideszhez köti, márpedig az emberek azt kívánják, hogy a felfordulásnak legyen vége. A Fideszt nem a fővárosi rendeletek vitték viszsza az utcáról, hanem a "narancsos forradalom" kudarca. Bár nem adta fel Gyurcsány megbuktatásának tervét, új - intézményesebb - eszközökkel próbálkozik.

- Nyilván erre szolgálna a népszavazás, amiről azt mondja, hogy a hét kérdés külön-külön még átcsúszhat az alkotmányosság vizsgáján, de együtt nem, mert a demokratikusan megválasztott kormányt gyakorlatilag meggátolná a kormányzásban, és ezért az Alkotmánybíróság akkor döntene helyesen, ha a kezdeményezést nem engedné át. Kérdés, megteheti-e az Alkotmánybíróság, hogy a kérdéseket ne csak külön-külön bírálja el, hanem együttes hatásukat is mérlegelje?

- 1992-ben népszavazást kezdeményeztek arról, hogy a parlament oszlassa fel magát. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ez a kezdeményezés alkotmányellenes, burkolt alkotmánymódosítást jelent, mert az alkotmány szerint a Magyar Köztársaság parlamentáris demokrácia, és ez azt jelenti, hogy a szuverén kormányzó hatalom a parlament kezébe van letéve, s két választás között nem lehet elvonni tőle. Ebből az is következik, hogy népszavazás útján lehet ugyan korrigálni a kormány egyes döntéseit, de nem lehet megakadályozni a parlamenti többséget abban, hogy kormányozzon. Márpedig a hét igen győzelme a kormány reformterveinek bukását jelentené.

- A patthelyzet föloldása,a párbeszéd fölvétele érdekében nyilván nemcsak az ellenzéknek, hanem a kormánykoalíciónak is sok mindent kellene tennie, illetve sok mindentől kellene tartózkodnia.

- Nem látom tisztán, hogy a kormányfő mit akar. Talán azt gondolja, hogy jó neki ez az állóháború, mert egységbe rántja a pártjait. Ha azonban hoszszabb távon gondolkodik, akkor minden erejével az állóháború feloldására kell törekednie. Erre két oka is van. Az egyik az, hogy elveszett hitelét még messze nem szerezte vissza. Amíg ez a krízis tart, ő az ország egyik fele számára notórius hazudozó lesz. Újjá kell építenie a reputációját, meg kell győznie a közvéleményt arról, hogy a hazardírozás és trükközés a múlté - hogy levonta a tanulságokat. Másodszor, az óhajtott reformok még rendes körülmények közt is nehezen valósulhatnának meg valamiféle ellenzéki türelem nélkül, és az elhúzódó állóháború a puszta gazdasági stabilitást is fenyegeti. Egyszóval, a kormányoldalnak szerintem arra kellene törekednie, hogy elősegítse a Fidesz visszavonulását a zsákutcából, ahol jelenleg vesztegel. Mindenekelőtt el kellene hagyni a hidegháborús retorikát, a hazaárulózást...

- Amire az ellenzék rég rászokott, a kormányoldal meg csak most kezdte Orbán strasbourgi beszéde után.

- Igen, most kezdte, de jó lenne, ha sürgősen abba is hagyná. Szakítani kellene azzal a gyakorlattal is, hogy az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli vitanapot nem szavazza meg, hogy az ellenzék által öszszehívott bizottsági ülés napirendjét elutasítja, majd kivonul az ülésteremből. Abba kellene hagyni a gyülekezési törvény elleni hangulatkeltést. Nyugodt körülmények közt érdemes lesz majd megvizsgálni, hogy miért nem tudták a hatóságok megfelelően alkalmazni a törvényt. A jogszabály kampányszerű módosítása azonban nem hozhat mást, mint a gyülekezési szabadság alkotmányellenes korlátozását. A Fidesz már 23-a estéjén, minden vizsgálat előtt prejudikálta, hogy a rendőrség a kormány utasítására rányomta a tüntetőket az ellenzéki párt rendezvényére, hogy aztán békés polgárokat verhessenek - ettől azonban a kormányoldal még nem teszi helyesen, ha a tárgyilagos vizsgálatnak elébe vágva prejudikálja, hogy az atrocitásokért a rendőri vezetést semmilyen felelősség nem terheli. Ez árt a köztársaság alkotmányos rendjének, és árt az ország politikai légkörének is. Az atrocitásoknak nagyon sok békés tüntető és járókelő esett áldozatul, és ha a kormány ezt nem hajlandó komolyan venni, akkor sokan lesznek, akik elhiszik a Fidesz vezetőinek, hogy a "kommunisták" igenis a diktatúrát, a rendőrállamot akarják visszahozni. Mire jó ez?

- Ennyit arról, mit nem kellene tennie a kormánynak és a kormánykoalíciónak. És mit kellene?

- Egy sor olyan lépést meg kellene tennie, melyekről már október 2-i cikkemben írtam: például meneszteni a pénzügyminisztert, átalakítani a kormány szerkezetét, helyreállítani a miniszteri felelősséget. Garanciákat kellene adnia, hogy a kormány a jövőben szigorúbb szabályokhoz igazodva fog működni, mint eddig: ezt szolgálná a miniszteri etikai kódex bevezetése. A látszatát is kerülnie kellene annak, hogy a területfejlesztésre szánt uniós pénzeket pártlojalitás alapján készül elosztani az önkormányzatok között. Lehet vitatkozni azon, hogy a rádió jogszerűen járt-e el, amikor az MSZP választmányi ülésén készült felvételt közreadta, de ez a vita nem terelheti el a figyelmet arról, hogy miről beszélt Lamperth Mónika. Akárhogyan is nézem, arról beszélt, hogy az uniós pénzek elosztásában a szocialistáknak meghatározó szavuk lesz. Ilyet nemcsak mondani életveszélyes, hanem gondolni is. Az önkormányzatok éppúgy a nép által választott testületek, mint a parlament, s az a kormány, amely tiszteletben tartja az önkormányzati választások eredményét, garanciákat ad arra, hogy az elosztást nem befolyásolhatják pártérdekek.

Továbbmegyek. Az uniós pénzek elosztásába - nemcsak az önkormányzatok terén, hanem minden területen - be kellene vonni a parlamenti ellenzéket. Nem tudok elgondolni ennél jobb biztosítékot arra, hogy ennek az irgalmatlan pénzmennyiségnek a felhasználása átlátható és pártatlan lesz. Ez a megoldás a tékozlásnak és korrupciónak is jó ellenszere volna. De azon túl érdekeltté is tenné az ellenzéket a kormánnyal való együttműködésben. Az ellenzék nem egy maroknyi politikai vezető, hanem emberek sokasága, akiknek a számára fontos volna, hogy ne legyenek kizárva az uniótól kapott eszközök fölötti rendelkezésből. Ez is egy lehetőség lenne arra, hogy a másik oldalon többen legyenek, akik érdekeltek a kormánnyal való együttélés lehetőségének keresésében, és kevesebben azok, akik mindent egy lapra, a kormány megbuktatására tesznek föl.