Amerikában ismeretlen az őszi biztosítóválasztási őrület, itt egész évben ez megy. Mivel a biztosítókat és ügyfeleiket nem korlátozzák törvénybe foglalt határidők, a cégek tizenkét hónapon keresztül háborúznak egymással, és bombázzák hirdetéseikkel az ügyfeleket. Ha kétévenként egy kicsit mégis más az október, az azért van, mert a biztosítók a választási kampányt is saját pozícióik erősítésére használják.

Idén például Massachusetts két legnagyobb autóbiztosítója, a Commerce és a Liberty esett egymásnak. Előbbi a demokrata párti kormányzójelöltet támogatja, mert abban bízik, hogy az nem reformálná meg a piacot, utóbbi viszont a republikánusokra tesz, mert éppen hogy a változásokban érdekelt. Mivel a cégek közvetlenül nem adhatnak pénzt a politikusoknak, alkalmazottjaik egyéni felajánlásaival próbálják meg befolyásolni a kampányt. Ebben ráadásul semmilyen szerepet nem játszik a politikai meggyőződés. A Commerce alkalmazottainál például megfigyelhető volt, hogy a 90-es években a republikánusokhoz húztak, és pont akkor váltottak a demokratákra, amikor azok Washingtonban kiszorultak a hatalomból.

Massachusettsben az váltotta ki a vitát, hogy a fogyasztóvédők keveslik a 19 bejegyzett autóbiztosítót. Azzal érvelnek, hogy más, szerencsésebb, vagy inkább jobban szabályozott észak-keleti államokban, például New Hampshire-ben, Connecticutban vagy New Yorkban az autósok legkevesebb száz szolgáltató közül választhatnak. Mivel az autóbiztosítást Amerikában az egyes államok szabályozzák, a különbségek mind a kötelezően előírt minimális biztosítási értéket, mind az iparág működésének egyéb részletei illetően jelentősek lehetnek.

Az átlag amerikainak természetesen szinte mindegy, hogy lakhelyén hány tucat biztosítótársaság jogosult a működésre, a legtöbben ritkán veselkednek neki, hogy változtassanak a bejáratott, már megismert cégen. Pedig rosszul teszik, mert 15-20 százalékos tarifakülönbségek is vannak, ami a tudatos vásárlónak éves szinten akár ezerdolláros megtakarítást tesz lehetővé. Az interneten rengeteg helyen lehet összehasonlítani az egyes cégek kínálatát. A szakemberek szerint az jár jól, aki legalább tíz biztosító elektronikus ajánlatát tekinti meg. Ebből érdemes átlagot vonni, hogy lássuk: mi az az összeg, aminél többet nyilván nem éri meg fizetni. Ugyanakkor a legalacsonyabb értékek is gyanúsak: csodák nincsenek, ha valaki a felét kéri annak, mint az egymással állandó versenyben lévő nagy, ismert cégek, akkor ott valami bűzlik. A legbölcsebben az jár el, aki az internetes ajánlatokat csokorba gyűjtve elmegy saját addigi brókeréhez, és szembesíti őt kutatásainak eredményeivel. Az ügynöknek ilyenkor nincs más választása, mint őszintén megmondani, hogy tud-e jobb ajánlatot tenni.

Amerikában családi autóbiztosítás van, amely a háztartásban lévő valamennyi kocsira és az összes sofőrre kiterjed. Autó vásárlásakor vagy cseréjekor nem kell új biztosítást kötni, elég harminc napon belül bejelenteni a változást, addig a régi kötvény az új kocsira is automatikusan érvényes. Ellenben jelentős traumát kell túlélnie minden olyan családnak, ahol tizenhat-tizenhét éves gyerekek vannak. Abban a pillanatban, amikor a tinédzserek megkapják a jogosítványt, a biztosító automatikusan feltételezi, hogy vezetni is fogják a család járműveit, és alaposan megemeli a díjakat. Halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek azok a családok, ahol egyszerre több 25 éven aluli sofőr van - itt mindegyikért külön büntetik az ügyfelet, aki, legfeljebb a jó tanulóknak járó minimális kedvezménnyel vigasztalódhat - feltéve, hogy a kamaszok legalább négyes bizonyítványt hoznak haza. Ellenben a gyerek hiába megy egyetemre - ha az oktatási intézmény 160 kilométernél közelebb esik a lakhelyéhez, a biztosító feltételezi, hogy a diák továbbra is használja a család autóit, ezért nem veszi le a kötvényről, és nem enged a díjból.

Az amerikai biztosítók hathavonta értékelik az ügyfelet és ajánlanak új szerződést. A fogyasztóvédők szerint ilyenkor érdemes pár percet a számolásnak szentelni. A CNN Money internetes szerkesztősége egy ötvenes éveiben járó, két kocsival rendelkező virginiai házaspár nevében nézett körül a piacon, és 18 százalékos díjkülönbséget talált, pedig csak a négy legnagyobb céget kérdezte végig. Aki rest utánajárni a dolgoknak, Amerikában is felárat fizet - hiába van az államban akár száznál is több biztosítótársaság. Ráadásul van, hogy váltani sem kell, elég szelíden megkérdezni az eddigi céget, nem akar-e kedvezményt adni, mielőtt a kuncsaft máshová vinné a pénzét. Azért van annak előnye, ha egy piacon száznál több biztosító verseng egymással.

Forgalom a New York-i Times Square-en