Ez persze smafu ahhoz képest, hogy 1972-ben például bronzérmes volt a "Stécé", és nem a megye egyben, hanem az NB I-ben, ám Simon Imre klubelnök - aki pedig látott egyet s mást Salgótarjánban, lévén hatvannyolc éves - a mostani teljesítményre is büszke. (Akár két unokájára, a tizennyolc, illetve tizenhat esztendős Simon Attilára és Simon Andrásra; a testvérpár a Fehérvár elleni mecscsen debütált az MTK első csapatában.)

Ezzel együtt megjegyzi: "Az ötvenkettő-négy, sajnos, annak is tulajdonítható, hogy két csoportra osztották, és nagyon felhígították a mezőnyt. Én a tíz-nullás vagy nyolc-nullás mecscseket nem igazán kedvelem, bár kétségkívül jobb, ha mi szerzünk, és nem mi kapunk tízet... Még szomorúbb vagyok, amikor azt látom, hogy néhány serdülő- vagy ificsapat ki sem jön a második félidőre a mi gyerekeink ellen, vagy ha a tizenéveseink sportszerűségből nyolcan játszanak, mivel a rivális nem tud nyolc labdarúgónál többet kiállítani."

Az azonban öröm, hogy az SBTC-nél napjainkban vagy százötven utánpótláskorú futballistával foglalkoznak, s hogy a felnőttegyüttes tagjainak többsége ebből a körből kerül ki. Ide tartozik a Birincsik, Berki, Csatlós trió, mely az 54 gólból 36-ot ért el, valamint Földi, az ifjú kapus, akinek a kezéhez úgy ragad a labda, mint a ház falához a malter. (Még szép: egy kőművesről van szó.) S az is jó érzés, hogy a régiek közül Básti, Répás, Jeck, Kajdi, Krajcsi rendszeresen kijár a mostani mérkőzésekre - Kovács Istvánnal együtt, akinek Tóstrandon van a hivatala, hiszen ő a pályagondnok -, és Simon Imre szerint egyikük sem bántja a maiakat a kényes összehasonlításokkal.

Legfeljebb maga a klubelnök szokta emlegetni a játékosoknak a régi, szép időket ("hej, ahogyan Szojka Feri látott a pályán!"). Ám hosszasan sosem nosztalgiázhat, mert ha mesélni kezd a nem egyszer az FTC-t, a Honvédot, az Újpestet, a Vasast - és micsoda FTC-t, Honvédot, Újpestet, Vasast! - verő Stécékről, akkor az utódok "azt hiszik, a Holdról jöttem..."