"A zaj az egyik legfőbb akadálya a repterek és a repülőforgalom fejlesztésének" - mondta Edward Greitzer, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) munkatársa, a projekt egyik résztvevője. Míg a nagy gyárak a már meglévő technológiákra építik rá újításaikat, a Cambridge-i Egyetem és a MIT negyvenfős közös csapata három év alatt a megszokottól teljesen eltérő alakú repülőt tervezett meg. A megszokott csőszárnyak forma helyett egy csak szárnyból álló repülőt álmodott meg, amely hasonlít a hadászatban alkalmazott úgynevezett lopakodókhoz.

A SAX-40 szárnyfesztávja 68 méter, a hossza pedig az orrától a farka végéig 44 méter, méretben tehát hasonló egy Boeing 767-eshez.

Ez a forma lehetővé teszi, hogy a gép kisebb sebességgel is a levegőben maradjon, így halkabban tud leszállni. További előny, hogy nincs a szárnyon vízszintes és a gép végén függőleges vezérsík, amelyek a leszállás során a zaj fő előidézői.

A tervezőmérnöki csapat az üzemanyag-fogyasztást is figyelembe véve egy hatékonyabb motort is kifejlesztett. A motorok nem a szárnyak alatt helyezkednek el, és nem kettő van belőlük, hanem a test hátsó, alsó részén három. Ezek a levegőt felülről szívják be, így a szárnyak jórészt felfogják a zajt, amikor a gép leszáll. A SAX-40 becslések szerint annyi zajt keltene, mint egy mosógép vagy bármilyen más háztartási gép, és 215 utas férne el benne.

Szakemberek szerint a radikális változtatás hatalmas öszszegeket emésztene fel, és nagy kockázatokat is jelentene. Ha meg is kezdődhet a SAX-40 gyártása, 2030 előtt senki sem válthatna jegyet rá. (MTI)

Fantáziakép az SAX-40-esrõl