Összesen nyolcszáz amerikai asszonynak - nem a tüdőfunkciós paramétereit, hanem a fejet ellátó fő nyaki ütőérnek, az arteria carotisnak a falvastagságát mérték meg rendszeresen. Az önként jelentkező hölgyek egyik fele kertes elővárosban, másik része a szenynyezett(ebb) levegőjű belvárosban lakott. Természetesen nem elégedtek meg csupán a lakcímmel, hanem a városszerte elhelyezett utcai légszennyeződést regisztráló mérőműszerek adatait is elemezték. Kiderült, hogy a tiszta levegőjű környezetben élők érfala átlagosan tíz százalékkal volt vékonyabb, mint a piszkosabb levegőt belélegzőké. Egyszerűbben kifejezve: a környezetszennyeződésnek kevésbé kitetteknek kevésbé volt meszes az erük. A legnagyobb differenciát hatvan év felett észlelték: a belvárosban élőknek átlagosan 19,2 százalékkal bizonyult vastagabbnak az érfaluk, azaz szűkebbnek az érátmérőjük.

Közismert, hogy az érelmeszesedés többé-kevésbé a szervezet összes erét érinti. Tehát, ha a carotis szűk, más szerveknél is számolni kell ezzel a veszéllyel. Magának a carotisnak a meszesedése, csökkent véráramlása, illetve a faláról leszakadó meszes vérrögök (trombusok) az agyban is kárt, akár sztrókot, agyvérzést is okozhatnak.

A "zöldtéma" nem elvont, teoretikus dolog. Közvetlenül befolyásolja az egészségünket, a jövőnket.