Szemet szúró terápia
Ahogy egyre hosszabbá válik az átlagos életkor, valószínű, hogy mindannyian megtapasztaljuk az időskori makuladegeneráció (IMD) tüneteit - nyilatkozta Stefan Dithmar szemészprofesszor, a heidelbergi egyetem tanára a Német Oftalmológiai Társaság kongresszusán, amelyet a Szemészet az idősödő társadalomban címmel, 3500 szemspecialista részvételével tartottak nemrég Berlinben. A világon napjainkban 160 millió embert érintő IMD a közel 83 milliós lakosú Németországban ma 3,1 millió felnőtt látását károsítja. A németek úgy becsülik, hogy országukban 2020-ra 4,2, míg 2050-re 5,9 millióra nő a betegek száma. Mivel a kórkép életkorfüggő, minél több az idős, annál több lesz az IMD-beteg is.
Magyarországon egy friss felmérés szerint évente hatezren veszítik el a látásukat - a megdöbbentően nagy szám magukat a szemészorvosokat is meglepte. Az okok és arányok elemzése még a jövő feladata - nyilatkozta prof. dr. Németh János, a Semmelweis Egyetem 1. sz. Szemészeti Klinikájának igazgatója -, de az IMD hazánkban is az elsők között szerepel a látászavarokhoz vezető kórképek között, vetélkedve a belgyógyászati kórképek, például a cukorbetegség közép- és időskorra kialakuló szemészeti szövődményeivel. Jól szemlélteti az IMD gyakoriságát, hogy a sokakat érintő szürke hályog csak körülbelül a hatodik helyen áll Magyarországon ebben a sorban.
A makuladegeneráció az éleslátás helyének, a "sárga folt"-nak az elfajulását jelenti a szem belsejében lévő ideghártyán, a retinán. A folt kiesése azért végzetes, mert a retina rendkívül speciális részéről van szó: csak ennek a középpontjában vannak színes látásért felelős fényreceptorok. Ezek az érzékelő sejtek - ún. "csapok" - elegendő mennyisége esetén el tudunk olvasni egy könyvet, felismerjük az arcokat. A retina maradék része nappal csak az élesre állított objektum képe körüli környezetet és a mozgásokat jeleníti meg számunkra. Ha a makula tönkremegy, a világ nem borul teljesen sötétbe, a tájékozódóképesség nagyrészt megmarad, de az intellektusunkat kielégítő képi élmények örökre elvesznek.
A probléma azoknak a bomlástermékeknek az eltávolításában rejlik, amelyek a retina érzékelősejtjeiben keletkeznek. A retina alatti sejtréteg, az ún. pigmentepithelium sokáig "elnyeli" a rengeteg káros anyagot. "Nincs a testnek még egy ilyen sejttípusa, amelyik ilyen sok bomlásterméket el tudna pusztítani" - mondta Dithmar professzor. Időskorunkra a pigmentepithelium szemétnyelő kapacitása csökken. A sejtek nem osztódnak, így nem is tudnak megújulni. A hulladék kis "csomagocskák" formájában lerakódik. Ezeket sokszor már korán, 50 éves korban diagnosztizálják, eleinte azonban alig befolyásolják a látást. Az idő múlásával azonban kialakul az IMD "száraz" szakasza, amelynek során a pigmentepithelium és ezáltal a makula látósejtjei sorról sorra elhalnak. Ekkor jelenik meg a látótérben a betegségre jellemző fekete felhő.
Az érintettek körülbelül 15 százalékát a betegség ennél is súlyosabb változata, a "nedves" forma sújtja. Ilyenkor a szemet tápláló érhártyából új erek nőnek a sárga foltba. E sérülékeny kapillárisokból nedv szivároghat a retina alá és retinába, ami károsítja a makula látósejtjeit. Ez az agresszív makuladegeneráció néhány hónap alatt is drámai mértékben képes rontani a látóképességet.
Ha Németországban az öszszes IMD-beteget ellátnák a jelenleg rendelkezésre álló lézeres eszközökkel, a szemészeti költségek máról holnapra 1,1 milliárd euróval (1,3-ról 2,4 milliárd euróra) növekednének - írta a Der Spiegel október elején. Az új terápiás lehetőségek pedig szét fogják feszíteni a szemészeti büdzsét. A neves orvosi szakfolyóirat, a New England Journal of Medicine ugyanis október elején számolt be a ranimizumab hatóanyagot tartalmazó új - vélhetően hamarosan forgalomba kerülő - injekció sikeres klinikai vizsgálatairól. Az Európai Bizottság pedig 2006. január 31-én már megadta a gyártó számára egy másik - ugyancsak a szembe adandó - injekció, a pegaptanib-nátrium az egész Európai Unióra érvényes forgalomba hozatali engedélyét. A helyi érzéstelenítésben, négy-, illetve hathetente adott szerekkel elért javulás tartósnak bizonyult a nedves forma megelőzésében - amennyiben időben elkezdődik a kezelés. Mindennek azonban borsos ára van: a már forgalmazott injekció darabja 830 euróba kerül, a másik darabára várhatóan 1500 euró lesz. Hozzá kell tenni: a bejuttatás még érzéstelenítésben is kellemetlen, ráadásul nem is veszélytelen procedúra, a szem súlyos fertőződése is kialakulhat.
Valószínűleg beválhatna egy jóval olcsóbb alternatíva is, veti fel a Der Spiegel: körülbelül egy éve használnak a szemorvosok világszerte egy eredetileg a bélrák kezelésére szolgáló gyógyszert, a bevacizumabot, az IMD nedves formájában is. Ez a rákgyógyszer kémiailag közeli rokona a bevezetés előtt álló szeminjekciónak, de annak csupán töredékébe kerül: darabonként 10-40 euróba. Dithmar professzor szerint "az első benyomások e szerrel is lenyűgözők". Hatékonyságát bizonyító klinikai vizsgálatok azonban még nincsenek. A német folyóirat szerint, ha a bevacizumabot és a pegaptanibet gyártó amerikai vállalaton múlik, valószínűleg soha nem is lesz ilyen vizsgálat, mert a cég érdeke, hogy a 150-szer drágább, továbbfejlesztett változatot adja el.
A makuladegeneráció száraz formájában szenvedő milliók számára is vannak biztató hírek. A kutatók két teljesen új terápiás lehetőséget vizsgálnak. A retinában lerakódó anyagok elemzésekor Frank Holz, a bonni egyetemi szemészeti klinika igazgatója szavai szerint kiderült: "ez nemcsak szemét, hanem mérgező hulladék". Különösen az egyik alkotórész, az ún. A2-E károsítja a sejteket. Azonban létezik már egy anyag, amellyel meggátolható lenne ennek a méreganyagnak a kialakulása. Néhány hónap múlva elkezdődhet az első vizsgálat humán alanyok bevonásával.
Tavaly a génkutatók felfedezték: egy bizonyos génvariáns hordozóinál 5-7-szeresére nő az IMD kockázata. Az eredmény azért meglepő, mert ez a gén kódolja az immunrendszer egy részét, amelynek a gyulladásos reakcióban van szerepe. "Az immunvédekezés és a makuladegeneráció egy évvel ezelőtt még olyan területek voltak, amelyek között semmiféle összefüggést nem sejtettünk" - kommentálta a hírt Martin Oppermann, a Göttingeni Egyetem immunspecialistája. Van remény rá, hogy ebből is új terápia születik.
