Valamelyest csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek a Tárki 2005-ös adatfelvétele alapján, de a mérséklődés csak a 2003-as negatív "csúcsponthoz" mérten jelent javulást. Akkor ugyanis a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi tized között nyolcszoros volt a különbség - ez mérséklődött tavaly 7,6-re, ami megegyezik a kilencvenes évek közepén mért szinttel. A KSH tízévenként végzett "mikro népszámlálása" - amelynek során 2004-ben 18 900 háztartást kérdeztek meg - nagyon hasonló társadalomképet mutat.

A jövedelmi helyzetet és jövedelemeloszlást vizsgáló elemzések szerint a gazdasági növekedés kezdetét, néhány éves késéssel - a kilencvenes évek végén - követte az életszínvonal javulása. 2004-ben a jövedelmek mintegy 40 százalékkal haladták meg a tíz évvel korábbit. A leggazdagabb és legszegényebb tized közötti különbség ugyanakkor az elmúlt tíz évben nem változott, a drámai differenciálódás 1987- 1995 között ment végbe.

A gazdasági növekedés tehát számottevően nem befolyásolta a szegények arányát a társadalmon belül. A Tárki adatai alapján azok száma, akik az egy főre jutó átlagjövedelem középértékének - a mediánnak - kevesebb mint feléből élnek, még mindig egymillió körül van. Ez 135 ezerrel kevesebb, mint két éve, de 40-50 ezer emberrel több, mint 2000-ben volt. A medián kétszeresénél magasabb jövedelemre - ők számítanak jómódúaknak - tavaly nagyjából 900 ezren tettek szert. A jövedelemeloszlást elemző Tóth István György az egyenlőtlenség - közelmúltban tapasztalt - csökkenését három tényezőre - az alacsony keresetek átlagosnál jóval gyorsabb emelkedésére, a keresővel rendelkező háztartások számának növekedésére és a szociális jövedelmek célzottabbá válására - vezeti vissza. A legalsó és legfelső jövedelmi kategóriákba tartozók közötti különbségek mérséklődésében jelentős szerepet játszanak a szociális jövedelmek - mint a családi pótlék, segélyek, anyasági támogatások. Az összes segélynek - már az ezredforduló óta - mintegy fele koncentrálódik a legalsó jövedelmi ötödnél.

A KSH jövedelemfelvételei hasonló folyamatokat mutatnak: 1987-ben a legszegényebb tized összjövedelmének 44 százalékát tette ki az úgynevezett társadalmi jövedelem, 1995-ben 56,4 százalékát, 2004-ben pedig már hat tizedét. A statisztikusok szerint ugyanakkor - igaz, mérsékeltebb ütemben - folytatódott a gyereket nevelők "jövedelemhátrányának" növekedése, relatív elszegényedése. 2004-ben az egygyerekes családok egy főre jutó éves jövedelme 80, a kétgyerekeseké 68, a többgyermekeseké 49 százalékát tette ki a gyermektelen háztartásokénak. A kormány tavaly meghirdetett 100 lépés programjának családtámogatási és adózási elemei - állapítják meg a Társadalmi riport szerzői - elsősorban a legszegényebb, gyereket nevelő és a leggazdagabb háztartásoknak kedveznek. Ennek alapján az összesített hatás aligha változtat az egyenlőtlenség mértékén.

Az egyenlőtlenségek alakulásának társadalmi csoportok szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy a legfontosabb változás az iskolázottság szerinti differenciálódásban zajlott le. A társadalomkutatók szerint, 1987-ben a jövedelmi különbségek mindössze nyolc százalékát magyarázta az iskolai végzettség, 2005-re ennek jelentősége több mint háromszorosára nőtt. A KSH elemzése alapján az iskolai végzettségnek meghatározó szerepe van a jól fizető munkák megszerzésében és megtartásában. A legszegényebb tizedbe tartozó háztartások több mint felénél a háztartásfő legfeljebb az általános iskolát végezte el, a leggazdagabb tized majd felénél a családfőnek felsőfokú végzettsége van. Ennél valamivel kisebb, bár változatlanul meghatározó a szerepe annak, hogy valakinek van-e éppen munkája.

1987 óta még a lakóhely fontossága nőtt meg az életszínvonal meghatározásában. A Tárki adatai szerint a rendszerváltás előtt annak, hogy valaki falun vagy városban lakik-e, alig volt hatása az egyenlőtlenségekre, míg 2000-re ez a harmadik meghatározó tényezővé lett. A statisztika számszerűsíti is a lakóhely jelentőségét, ami a fővárosban lakók számára már 50 százalékos jövedelmi előnyt jelent a községekben élőkhöz viszonyítva.

A munka- és élettapasztalat leértékelődésére utal az, hogy mind a KSH, mind a Tárki elemzői szerint, az életkor jövedelmet befolyásoló hatása csökkent az elmúlt évtizedben. A rendszerváltozás egyértelmű nyeretesei tehát - még mindig - a magasan képzett fiatalok.