A megtévedt vád
Szégyen, hogy az Orbán és társai által felhecceltek, sőt olykor maguk a Fidesz vezetői is lehazaárulózzák politikai ellenfeleiket. Egyszer még az Országgyűlés plenáris ülésén is kiszaladt a szájukon ez a szó, tömegrendezvényeiken pedig mindennapossá vált, hogy a résztvevők ezt skandálják. De nem kevésbé szégyen, hogy megtévedt kormánypárti politikusok is hazaárulónak minősítik politikai ellenfelüket.
Másfél évtizede rendszeresen bírálom Orbán Viktor politikáját. Amíg tehettem, az Országgyűlésben is szembesítettem őt ígéreteivel és elfogadhatatlan kijelentéseivel, és publicisztikai írásaimnak is első számú céltáblája ő. Neveztem már a magyar demokrácia esküdt ellenségének, s érvek sorával támasztottam ezt alá. Ami az elmúlt hónapokban történt, csak megerősít ebben a véleményemben. De hogy magára adó demokratikus politikus ellenfeleként hazaárulónak nevezze őt... hát nem, ebből nem kérek.
Orbán vitatott beszédében így fogalmazott: "Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak." Eörsi és kormánypárti társai szerint a "ne nyújtsanak segédkezet" fordulat a felzárkózási támogatások eurómilliárdjairól szól, más értelmezést el sem tudnak képzelni. Én igen. Orbán Viktor szavai úgy is értelmezhetők például, hogy az európai politikusok is vegyék politikai bojkott alá a Gyurcsány-kormányt. Nem tetszik neki, hogy miközben pártja nemkívánatos személynek minősítette Gyurcsány Ferencet, Európában Barroso elnöktől Merkel kancellárig mindenki partnert lát benne. Bizonyára szeretné, ha Európa is kiközösítené Gyurcsányt.
Lássuk be: ha igaza lenne Orbánnak abban, hogy Gyurcsány és kormánya olyasmit művel, amit demokratikus kormányzat nem tehet, ha viselkedésével megsértené Európa alapvető normáit, akkor a Strasbourgban elhangzott felhívást nem lehetne kifogásolni. Ismerünk ilyesféle politikai kiközösítést az európai politikában. Amikor néhány éve Wolfgang Schüssel Osztrák Néppártja Jörg Haider újnáci gondolatokkal kacérkodó, idegenellenes Szabadságpártjával alkotott koalíciót, az Európai Unió egy időre politikai bojkott alá vette Ausztriát. A másik példa friss: a Robert Fico vezette szlovák kormány a Szlovák Nemzeti Párt részvétele miatt elszigetelődött, Fico pártját kiközösítették az európai szociáldemokraták. Egykor hasonló elszigetelés sújtotta Szlovákiában a Meciar-kormányt vagy Tudjman rendszerét Horvátországban. Ha igazak lennének Orbán vádjai, ha a Gyurcsány-kormány valóban a kommunista rendszerek erkölcsi vagy inkább erkölcstelenségi hagyományát folytatná, ha akár a gazdaságpolitikai hazudozással, akár a rendőrségnek a békés tüntetők elleni bevetésével olyasmit tenne, ami szemben áll a demokratikus Európa normáival, akkor nem lehetne kifogásolni, hogy e vádakat Strasbourgban is előadja, s a posztkommunista Gyurcsány-kormány politikai elszigeteléséhez támogatást kér.
Csakhogy Orbán vádjai velejéig hamisak. Hamis állítás, hogy a második Gyurcsány-kormány hazugságra alapozná politikáját. Igaz, a Medgyessy-kormány súlyosan felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott, s az első Gyurcsány-kormány sem volt kész radikálisan szakítani ezzel a politikával. Helyesen tette volna Orbán, ha időben fölszólítja őket a kiadások mérséklésére és a megalapozatlan adócsökkentés elhagyására. De nem ezt tette, hanem az ellenkezőjét. Még a 2006-os választási kampány idején is úgy tett szemrehányást a Fidesz a kormánynak az eladósodásért, hogy közben kevesellte a kiadásokat, s még nagyobb mértékű adócsökkentést szorgalmazott. Ha a Gyurcsány-kormány hazudott, a Fidesz annak többszörösét hazudta. A választási győzelmet követően azután a Gyurcsány-kormány szembefordult a gazdaságpolitikai hamissággal, és bátor stabilizációs és reformpolitikába kezdett. Nem valamiféle kommunista örökséget folytatott - éppen a Fidesz lép fel vele szemben a szocialista korszak vívmányainak védelmében -, hanem számos európai kormányéhoz hasonló reformok útjára lépett.
Hamisak a "rendőrterrorra" vonatkozó vádak is: a jobboldal által felheccelt, az Orbántól vett jelszavakat skandáló rendzavarók heteken át tették próbára a hatóságok türelmét, és a rendőrség rákényszerült a be nem jelentett tüntetések feloszlatására. Ennek során történhettek hibák, túlkapások, de a fellépés egésze összhangban volt a törvényekkel, az európai gyakorlattal. Orbán strasbourgi beszédével nem az a baj, hogy ott mondta, nem az a baj, hogy "kiviszi a belpolitikai vitákat", nem az a baj, hogy a Gyurcsány-kormánynak nyújtott segítség megtagadására szólít fel, hanem hogy hamis érvek alapján teszi ezt az Európai Parlamentben ugyanúgy, mint Budapesten. Orbán veszedelmes populista politikus, aki az antikommunizmus érvrendszerével mozgósítja elkötelezett híveit, és mint ilyet kell őt leleplezni, de nem hazaáruló, és ilyesmivel demokrata politikus nem vádolhatja őt.
Az elmúlt hetekben a köztársaság alapjai kerültek veszélybe Magyarországon. Nincs ott demokratikus köztársaság, ahol a politikai élet szereplői nem alkotnak nemzeti politikai közösséget, ahol az egymás közti kapcsolatukból a jóhiszeműség minimuma is hiányzik. A Fidesz és vezetője, Orbán Viktor hosszú évek óta felmondta a nemzeti politikai közösséget. Ebben azonban nem követi őt mindenki, aki szíve szerint a jobboldalon keresné politikai hazáját. Ha el akarjuk kerülni a nemzeti politikai közösség visszafordíthatatlan szétesését, a szocialistáknak és a liberálisoknak nem szabad követniük Orbánt és társait a politikai ellenfél kiközösítésében, a hazaárulózásban. Hogy mit gondolunk a politikai ellenfélről, azt ki-ki döntse el maga. De hogy miképpen viselkedünk a politikai ellenféllel szemben, kiváltképp a hatalom kisebb vagy nagyobb szeletének birtokában, abban a demokratikus politikai élet normáihoz kell igazodnunk. Nem tehetjük kétségessé a politikai ellenfél elkötelezettségét a nemzeti érdek mellett, akkor sem, ha másban látja a nemzet érdekét, mint mi. Akkor sem, ha nem viszonozza a demokratikus normákhoz igazodó viselkedésünket. A köztársaság alapjainak megóvása ugyanis fontosabb politikai ellenfeleink lejáratásánál.
A szerző közgazdász, volt országgyűlési képviselő (SZDSZ)
