Újságíróként, a vele készített számos interjú szerzőjeként búcsúzom most tőle. Kedvenc beszélgetésem abban a sorozatban jelent meg, amely arról szólt, ki hogyan élte át a hatvanas éveket. Kollégám, Bárkay Tamás ötlete volt, hogy legyen a széria címe „60-as járat”.

A Gyurival készült legkedvesebb interjúmnak, amely épp három évvel ezelőtt, november 5-én született, „Amikor a Sgt. Pepper’s megjelent” volt a címe. Ebben azt kérdeztem tőle, hogy a mai nemzedék mennyire érdeklődik a tegnapi divatok iránt. Gyuri válasza nagyon tömör volt: „Az új nemzedéket nem érdeklik a tegnapi politikai és kulturális divatok, ami természetes is. Csakhogy ebben a mai helyzetben – folytatta Bence –, amikor az új politikai irányzatok a hatvanas évekre reagálnak mindenütt a világon, Magyarországon nincs mire reagálni, mert kimaradt ez a korszak. Ezért egyelőre csak még vidékiesebbek leszünk, miközben megnyílik előttünk a világ. Az egyik politikai tábor jobbára a nyolcvankilenc előtti reformközgazdászok és a polgári radikálisok jelszavaiból él, a másik tábor meg a régi magyar jobboldal eszméit melegíti föl. Pedig közben annyi minden történt a világban. Hallottak, tudnak is róla, csak nem tudnak mit kezdeni vele.”

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy másik interjúmban, amelyben Lengyel László volt a partnere, Bence csodálkozva kérdezett vissza, amikor azt firtattam, mennyire él köztünk Kádár szelleme. Gyuri csak annyit válaszolt: „Tudni sem akarják, hogy mi az a kádárizmus”.

Mindig is érdekelt a véleménye, naná, hogy rákérdeztem a 2003-as Sgt. Pepper’s-interjúban: „Mondja, tulajdonképpen mikor kezdődött és meddig tartott a 60-as évek ön szerint?”. Nagy tudálékosan hozzátettem: Nem hinném, hogy elég csak mechanikusan elővenni a kalendáriumot. Bence felvette az olvasószemüvegét, s miután zavarba ejtően gazdag jegyzetapparátusát elővette, amelyet az interjú előtti éjszaka készített, válaszolt. A több tucat oldalnyi feljegyzésből a következő válasz kerekedett: „A vége lassú lecsengés, de azért elég egyértelmű. 1978 és 1981 között ért véget a 60-as évek. II. János Pál lett az új pápa, Thatcher az új brit miniszterelnök, Reagan az amerikai elnök. A legkezdetét nem merem kijelölni.” (Jellemző mondat Bencétől.) Majd így folytatta: „Egy biztos, 1967-ben már mélyen benne jártunk a 60-as években. Egy szellemes kultúrkritikus, Langdon Winner mondta, hogy a nyugati civilizáció a bécsi kongresszus óta sohasem volt olyan egységes, mint azon a héten, amikor a Beatles lemeze, a Sgt. Pepper’s megjelent.”

Ha nem így fejezte volna be a beszélgetést Gyuri, csalódtam volna benne. Sokat tanultam tőle. Óvott a szikkadt, doktriner liberálisoktól és a megélhetési antiglobalistáktól egyaránt.

Érdekes idők jönnek, ahogy ő kívánta nemrég.

Lenne még néhány kérdésem hozzá.

Lenne, de…