A fotókkal gazdagon illusztrált különszám foglalkozik a brazil "favellák" életével, ahonnan a hatóságok már régen kiszorultak és a kábítószer-csempészbandák határozzák meg a törvényt. Ebben a közegben könnyen válnak a gyerekek bűnözővé, s a "polgári létezést" kizárólag a sport teszi lehetővé. Számos civil szervezet hoz létre egyesületeket és épít sportpályákat azért, hogy a sport segítségével mentse ki  a drogkereskedők karmaiból azokat a gyerekeket, akiknek egy részéből világbajnok focista lesz később.

Az indiai külvárosokban a víz beszerzése jelenti a legnagyobb napi gondot a nők számára. Kairóban a külvárosok nem egy-egy negyedben, hanem a házak tetején, a szabad ég alatt alakultak ki. Burkina Faso fővárosának peremkerületei építészeti sajátosságaikkal hívják fel magukra a figyelmet, amelyben az afrikai kultúra és a globalizációnak köszönhetően a giccs keveredik egymással.

A 150 oldalas különszámban Loic Wacquant szociológus az amerikai gettók és a francia külvárosok összehasonlításában hangsúlyozza: a francia lakótelepek tizedét sem teszik ki az amerikai gettóknak, ahol a gyilkosság a legfőbb halálok és egy fekete bőrű születéskor várható élettartama 35 év, éppen annyi, mint Bangladesben.

Az amerikai és európai gettók között a legfőbb különbség, hogy míg az Egyesült-Államokban faji alapon jöttek létre, és kizárólag feketék lakják, addig Nyugat-Európában kialakulásuk oka elsősorban gazdasági. Az elővárosokba a szegények és a leszakadók szorulnak ki: ezek  Európában elsősorban a számos etnikumot képviselő bevándorlók.

(MTI)