Emlékséta a városban
A Kodály köröndnél zászlós csapatba botlunk, az pedig most és a nap folyamán többször is segít a tájékozódásban, hogy a nemzeti trikolór mellett árpádsávos lobogót is fúj a szél. Kiderül, hogy ők a Magyar Október Mozgalom, a többségük a járdán ment, de mind a negyvenen nem fértek el a Szabadság térre menet. Elhaladtak a Bajza utcai orosz nagykövetség előtt, de nem okoztak bajt. A kicsit arrébb lévő orosz kulturális intézet programja szerint október 19-én volt egy rendezvényük, ami a magyar forradalomról szólt.
Már a Hősök tere sarkán, a volt jugoszláv nagykövetség falán frissen avatott tábla emlékeztet arra, hogy Nagy Imre és társai itt találtak átmeneti menedéket. Két koszorú, de virág nincs, nem is lehetne, mert a tábla az épület kerítésén belül van. Kicsit arrébb, a fák között rengeteg rendőr, a vízágyúk látványa dermesztő a hidegben, rossz elképzelni egy lelocsolt forradalmárt, megfagyva, egy kődarabbal vagy égő Molotov-koktéllal a kezében.
Megpróbálkozunk a Corvin közzel. Itt sok a virág. Falábú Jancsi (polgári nevén Mesz János) táblája alatt koszorú, a rokonok emlékeztek a legendás tüzérre. Ez csak a szalag feliratából derül ki, mert csak mozilátogatókkal találkozunk. Talán a pár száz méterre lévő Tűzoltó utcában találunk emlékezőket. Itt egy másik legendás ellenállási góc volt, egy hatalmas garázst alakítottak át annak idején. A 36-os számot elsőre nem találjuk, egy férfi viszont segítőkész, amikor arról érdeklődünk, hogy hol lehetett a forradalmi helyszín. Mutatja, hogy a sarkon túl van a Tűzraktér nevű hely, ott szoktak rendezvényeket tartani. Gyanút fogunk, hogy nem ugyanarról beszélünk, hiszen ez egy pár éve nyílt alternatív kulturális központ, így keresünk tovább. Végül egy foghíjtelket találunk, a számozás alapján ez lehetett az ellenállási bázis. Itt szemétdomb van, koszorú nincs. Még megnézzük a közeli Boráros teret, ahol viszont csak fagyoskodó tömegközlekedőket látni. Úgy tűnik, hogy pártok nélkül nagyobb tömeget megmozdítani nem lehet, egy nyári időpont bizonyosan kedvezőbb lenne a spontán emlékezésre.
A Móricz Zsigmond körteret az egyre rosszabb idő miatt kihagyjuk, hazafelé még érintjük az Astoriát, de itt '56-ban nem történt semmi. Így hát sokan vannak.