Szaddám Huszein: első fokon halál
Az ítéletet a síita lakosság örömünneppel fogadta, a szunnita körzetekben, különösképpen Szaddám Huszein szülőhelye térségében tiltakozások és harcok törtek ki. A volt elnök az ítélethirdetés során sem tanúsított semmilyen megbánást. Akárcsak az egy évig tartó per alatt, most is közbekiabált, feleselt a bíróval, nem volt hajlandó felállni, és amikor könyökénél fogva talpra segítették, a népet éltette, illetve halált követelt a "kémekre".
Megelégedésének adott hangot viszont Nuri al-Maliki iraki miniszterelnök, aki az elmúlt hetekben többször is halálos ítéletet sürgetett. Szerinte egy korszak lezárult, és ezzel megnyílt az út a megbékélés előtt. Hasonló logikát követ Zalmay Khalilzad amerikai nagykövet közleménye, amely elismeri, hogy nehéz időszak jöhet, de megállapítja, hogy "Szaddám könyvének lezárása" lehetőséget teremt az egységre és a jobb jövő építésére.
Nemzetközi jogvédő szervezetek egész sora tiltakozott a politikai beavatkozás és a per során elkövetett szabálytalanságok miatt. A vádlottak három védőügyvédjét gyilkolták meg, az első főbíró a ránehezedő politikai nyomás miatt lemondott. Bár Szaddám Huszein bűnösségét senki sem vitatja, a másodfokú tárgyalást több szakértő szerint célszerűbb lenne nemzetközi törvényszék előtt, esetleg külföldön vagy külföldi bírók bevonásával tartani. Az iraki törvények szerint a halálos ítéletet automatikus fellebbezés követi.
A Fehér Ház szóvivője nevetségesnek nevezte azt a vádat, hogy az ítélethirdetést szándékosan időzítették két nappal az amerikai részleges törvényhozási választások elé. Bush elnök és a republikánus jelöltek azonban a kampányfinisben új érvet kaptak az iraki háború bírálóival szemben. A Fehér Háznak szüksége is volt egy kis munícióra, mert a hét végén már a neokonzervatívok meghatározó személyiségei is szembefordultak az elnökkel. A háború egyik fő ideológusa, a Pentagon tanácsadói testületének volt elnöke, Richard Perle például kijelentette, hogy ha tudta volna, hová fajulnak az események, nem támogatta volna Szaddám Huszein erőszakos megdöntését. Egy másik kulcsfigura, Kenneth Adelman pedig Donald Rumsfeld védelmi miniszter teljesítményét kritizálva aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy diszkreditálódott az erőnek az erkölcsi jó érdekében való felhasználása.
Egy most nyilvánosságra került dokumentum szerint a Pentagon 1999-ben háborús szimulációt szervezett, amely arra a következtetésre jutott, hogy Irak megszállásához legalább 400 ezer katona kell, és az ország még akkor is szétszakadhat. Az amerikai erők létszáma sosem érte el a szükséges szint egyharmadát, amiért az általános vélekedés szerint Rumsfeld a felelős.
