A parancsnok és a bankár vetélkedése Nicaraguában
Daniel Ortega comandanténak jó esélye van arra, hogy másfél évtized után visszatérhessen Nicaragua elnöki tisztébe. Az 5,5 millió lakosú közép-amerikai országban vasárnap tartanak választásokat, s az előrejelzések szerint a sandinisták vezetője a voksok 33 százalékára számíthat.
A sandinista felszabadítási front 1979-ben döntötte meg - Castróék gerillamódszereit másolva - az Amerika-barát Somoza diktatúráját. A baloldali rendszernek azonban nem volt egyetlen békés napja sem: Washington, így konkrétan Ronald Reagan kormányzata "kontráknak" elnevezett zsoldosokat fegyverzett fel, s a polgárháború harminc ezer áldozatot követelt, mígnem 1990-ben a sandinisták választások eredményeként kénytelenek voltak lemondani a hatalomról. Daniel Ortega azóta háromszor is sikertelenül indult az elnökválasztásokon, ám úgy tűnik, most neki áll a zászló. A nicaraguai alkotmány szerint ha megszerzi a szavazatok 35 százalékát, s öt százalékkal megelőzi vetélytársait, akkor már az első fordulóban elnyeri az elnöki posztot.
Jimmy Carter volt amerikai elnök, akinek Központja választási megfigyelőket küldött Nicaraguába (miként az Európai Unió is), azt nyilatkozta:első ízben fordult elő, hogy az ország politikai megosztottsága ellenére a kampány során nem voltak erőszakos események. Ebben alighanem szerepe volt a 61 éves Daniel Ortegának is, aki a sandinisták vörös-fekete zászlóját rózsaszínűre árnyalta. Ígérte, hogy elnökségekor jó gazdasági kapcsolatokra törekszik majd az Egyesült Államokkal, a magántőkét pedig fontos szereplőnek tekinti. Beszédeiben a megbékélésre, a szeretetre és a vallásosságra hivatkozott. Ennek magánéleti bizonyságaként egyházi esküvőt tartott élettársával, akivel évek óta nyolc gyereket nevelnek. Választási listájára pedig alelnökjelöltként egykori nagy ellenségét, a kontrákat irányító volt bankárt, a 70 éves Jaime Morales Carazót tette meg.
A nicaraguai választás nem függetleníthető a Castro-barát Hugo Chávez venezuelai elnök és a Bush-kormányzat közti vetélkedéstől a térségbeni befolyásért. A Chávez pártolta jelöltek az utóbbi időben sorban vereséget szenvedtek, így Peruban, Mexikóban és legutóbb Ecuadorban is, igaz ez utóbbi országban még hátra van a második forduló a vezető jobboldali és a vesztésre álló baloldali jelölt között. A XXI. századi szocializmust hirdető venezuelai elnök internacionalista olajpolitikájában Nicaragua azon városainak juttatott kedvezményes olajat, amelyeket sandinista polgármesterek vezetnek, így segítve Ortegának. Washington viszont félre nem érthető módon jelezte, hogy a sandinista győzelem esetén felülvizsgálják Nicaragua segélyezését, sőt előfordulhat, megszigorítják az Egyesült Államokban élő és dolgozó mintegy félmilliós nicaraguai közösség hazautalásainak feltételeit. A Bush-kormány egyértelműen a multimilliomos bankár Eduardo Montealegrét, a jobboldali nicaraguai liberális szövetség elnökjelöltjét favorizálja.
Hugo Cháveznek jól jönne végre egy kis nemzetközi sikerélmény, hiszen maga is elnökválasztásoknak néz elébe. A Venezuela elnöki székét 1998 óta betöltő, kétszer már újraválasztott politikus további hat évre reméli meghosszabbítani mandátumát a decemberi elejei aktuson. Venezuela ambíciói Washington ellenállásán legutóbb az ENSZ BT Latin-Amerikának járó nem állandó tagságának kérdésében hiúsultak meg. A Bush-kormány diplomáciája által támogatott Guatemala és Venezuela között 47 erdeménytelen szavazási forduló zajlott le, mígnem a felek megállapodtak, hogy Panamának kínálják fel a lehetőséget. Chávez közben választási kampányában már azzal fenyegette meg a Bush-kormányt, hogy leállítja az olajszállításokat, ha Washington továbbra is puccsista terveket sző a venezuelai jobboldallal. (Venezuela az Egyesült Államok negyedik fő olajexportőrje.)
