A tengeri élőhelyek pusztulása és a túlzott halászat nemcsak a tengeri katasztófát idéz elő négy évtized múlva, hanem a tenger gyümölcseiből is lényeresen kevesebb jut majd az emberek asztalára.

A szakemberek már az 1960-as évek óta vizsgálják tudományos módszerekkel a tengerek állapotát, ezenkívül történelmi adatok már ezer esztendeje rendelkezésre állnak a tengerekről, így ma már pontosan tudni lehet, hogy a tengerek élővilága drámaian megfogyatkozott, és a fajok 29 százaléka már most is végveszélyben van.

Ha e pusztulási folyamat nem enyhül, akkor a tudósok szerint 2048-ra valamennyi tengeri faj végveszélybe kerül, ami azt is jelenti, hogy a halászat a mai maximális hozam tíz százalékára csökken.

A megdöbbentő jelentés a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science legutóbbi számában látott napvilágot.

"Akár az apály előidézte vízterületeket vizsgáltuk, akár egész óceánokról szóló tanulmányokat elemeztünk, mindenütt ugyanaz a kétségbeejtő kép bontakozott ki a szemünk előtt. A különféle tengeri fajok kipusztulásával teljes ökoszisztémák mennek tönkre. Megdöbbentett, hogy ezek a folyamatok milyen erőteljesek, sosem gondoltuk volna, hogy ez lehetséges" - nyilatkozta Boris Worm a jelentés első számú szerzője.

Miközben pusztul a tengeri élővilág, a tengerek biológiailag legyengülnek, és kevésbé képesek az öngyógyulásra, ha olyan sokk éri őket, mint a környezetszennyezés, a halászati kizsákmányolás vagy a globális felmelegedés - mutatott rá Worm.

A szakmberek szerint azonban még nincs túl késő. Tengeri rezervátumok és tiltott zónák létrehozásával van remény az akár négyszeres javulásra is.

De a kimerült vízterületeken bizonyos fajok elharapózhatnak, járványok törhetnek ki, parti áradások történhetnek, és kártékony algásodás következhet be. A halászatból élő országok gazdasági katasztrófával kell, hogy szembenézzenek - olvasható többek közt a kutatók Science-beli tanulmányában.

(MTI)