Mitől kergül?
Mára általánosan elfogadott, hogy a fertőzött állatok agy- és gerincvelője hordozza a legnagyobb kockázatot, a legtöbb kóros priont. A takarmányozott szarvasmarháknál ez választ adott a "mitől betegedtek meg" kérdésére. Nem volt azonban magyarázat arra, hogy a juhok közt hogyan terjedhet akkor a hasonló eredetű súrlókór, hiszen füvet esznek, és vadon élő állatok, például a jávorszarvasok közt is előfordul a végzetes prionbetegség. Egy friss kutatási eredmény azt mutatja, hogy a fertőzést okozó prion nyállal is átkerülhet egyik állatról a másikra. Márpedig a kölcsönös nyalogatás az udvarlási, párzási szakaszban bevett szokás ezeknél az állatoknál.
A montanai állami egyetemen kísérleti hörcsögök agyába juttattak kóros prion változatot. A lezajlott fertőzés után a prion szétterjedt az arcidegeken keresztül, elérte az orrot és a nyelvet is, majd elraktározódott az ízlelőbimbókban. Richard Bessen, a kutatás vezetője ezek alapján valószínűsíti, hogy egymás nyalogatásával adják tovább a prionfertőzést a nem takarmányozott állatok. Arra azonban még nem talált a csoport bizonyítékot, hogy a nyelv sejtjeiből miképpen kerülhet ki a prion az állat nyálába. Azt sem tudhatjuk még, vajon a fertőzött juh vagy jávorszarvas nyelve emberi táplálékként elkészítve, a megfelelő konyhatechnikai fogások után hordoz-e fertőzésveszélyt. A betegség humán változata, a Creutzfeldt-Jakob-kór és a szarvasmarhákat érintő BSE szerencsére sokkal kisebb eséllyel terjed természetes úton, mint a birkák közt a súrlókór. A kutatásvezető ezért nem feltételezi, hogy az embereknek tartózkodniuk kellene a csóktól.
Egy német kutatócsoport pedig a prionbetegségek kialakulásának az eddig ismerttől eltérő folyamatát írja le. A prionok eredetileg az agyban és a központi idegrendszerben megtalálható ártalmatlan fehérjék. Ezeket a "normális" fehérjéket a prionfehérje kóros változata átalakítja abnormálissá, így egyre több lesz belőlük az agyban. A fertőzésből a betegség kialakulását így ismertük eddig.
A neuherbergi virológusok Alex Greenwood vezetésével arra a következtetésre jutottak, hogy a kóros prion inkább egy, az emlős DNS-ébe egykor beágyazódott "alvó" vírust aktivál. Ez az újraélesztett belső vírus lenne az, amely felelős a betegség kialakulásáért. Kísérleteikben egerek agysejtjeit vizsgálták, és azt találták, hogy néhány alvó vírus aktiválódott a prionnal való fertőzés után. Amikor egy szerrel blokkolták a prionok működését, a vírusok újra "elcsendesedtek", holott az alkalmazott anyag a vírusokra egyébként nem hat. Greenwood ezért feltételezi, hogy a belső vírusok szállítják sejtről sejtre a fertőző priont, így betegszik meg végül az agy egyre nagyobb hányada.
Az új eredmények fontosak a prionfertőzések és az általuk kiváltott végzetes kórok folyamatának pontosabb megismerésében, de napi egészségügyi aggodalmainkat nem érdemes még növelnünk velük.
