A száraz hírfolyamot színesítendő, az oldalpár alsó részére, vonal alá volt szokás tördelni az úgynevezett tárcanovellát. Állítólag a nevét is erről kapta: ha valaki kivágná, úgy hajthatná a zsebébe, akár a tárcáját. Mesterei irodalmunk nagyjai voltak, Krúdy Gyula és társai folytatásos regényt is tudtak úgy írni, hogy gondoltak arra az olvasóra is, aki csak éppen azt a lappéldányt vette meg vagy valamiért egy-két részt kihagyni kényszerült.

Mára megváltozott a tördelés, de a műfaj még él: a Duna-kanyarból, Verőcéről Pestre járó Bächer Iván hétről hétre rögzíti, amit lát. A nők és férfiak, akiket megjelenít, akiknek szövegét, és ezáltal gondolkozásukat, világlátásukat visszaadja, közülünk valók, ahogy az utazó szerző is egy közülük. "Nem lógtam ki a társaságból" - írja valahol. Azok társaságából, akik a váci vonalon figyelik a töltés menti tájat, olvasnak, beszédbe elegyednek, mesélnek magukról és meghallgatják a másikat.

Igaz, ő le is írja. Ezért nemcsak kedvtelésből kérdez, és gyakorlott szemmel mindig megtalálja az érdekes figurákat. Vagy inkább úgy kérdez, hogy minden figura érdekes lesz. Vagy még inkább: úgy írja meg.

Az olvasó gyanakodhat, de hiába, nincs kitalált hős, mindegyikük valóban járt ezen a vonaton. A szerzőnek nincs szüksége rá, hogy fantáziájával teremtsen embereket vagy sorsokat. Elég, ha megfigyeli és beszélteti azokat, akikkel egy kupéban utazik.

A Nyugati pályaudvar Királyvárójába szólt a meghívó. Féltem kissé, hogy a Ferenc József tiszteletére kialakított cirádás terem díszes tükreivel és selyemfoteljaival nem lesz megfelelő hely a napi vonatozásban megismert emberekről szóló - s az alkotótárs, Teknős Miklós hozzáillő, fekete-fehér fotóival kiegészített - könyv bemutatására. De gyorsan megnyugodtam: a falak festése már szürkülőben, a tükrök a hevenyészett törülgetés nyomán homályosak, a plafonon kezdődő és kiterjedt repedések láthatók. Rendben van, ez az a vasút, amelyhez a Zónázó hősei hozzászoktak.

Örültem, hogy a vasúttársaság magáénak fogadta a könyvet. Nem sértődött meg, sőt örült bíráló megjegyzéseinek. Csak akkor ijedtem meg kissé, amikor Devecz Miklós üzletági igazgató arra célzott, nemsokára modern, emeletes vonat jár majd ezen a vonalon. Vajon nem sodorják el a változások a Bächer-féle újságírást is? De ha az eddigi modernizálások ellenére évszázada szinte változatlan menetidőre gondolunk, biztosak lehetünk benne, hogy lesz még bővített kiadás is.

A szerzõ dedikál