Megérkezett a téli hideg. A kertekben a végső fagyvédelmi munkákat most már nem lehet tovább halogatni. Aki szeretné, hogy tavasszal újraéledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel kell takarni ezeket. Érdemes a takaróanyag közé egérirtó szert helyezni, mert a télen sem pihenő rágcsálók is kedvelik az efféle helyeket, és egyet-egyet harapnak a védett növényből is. Igazi egérbarát megoldás, ha a takaróanyagba répát, karalábét kevernek. Ilyenkor ebből csemegéznek, nem a növényt rágcsálják. Ilyentájt az éjszaka kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak kissé melegedni, ahelyett, hogy az egereket hajkurásznák. A helyüket meg soká bűzlő módon meg is jelölik. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat, eltakarodnak, mert a kényes bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot.

Vannak olyan téltűrő, mégis kényes növények, amelyek hajlamosak visszafagyni. Ha nagyon hideg van, akkor egész súlyos lehet a hajtás- vagy ágfagyás. Az esetek többségében az átfagyott, károsodott növény valódi vagy rejtett rügyeiből újraéled. Szerencsés esetben a tetszetős korona szempontjából jó helyen fejlődik az új hajtás. De előfordulhat, hogy csámpás lesz a cserje, fa. Ilyenkor az új hajtáshoz kell alakítani a korona többi részét. Egyszerűbb, ha ezeket a növényeket, amíg kicsik, takarják, ha mással nem, más növények metszése során visszamaradt ágas-bogas gallyakkal. Ha ilyen nincs, akkor valamelyik közeli erdőben lehet a hullott gallyak között találni. Egy-egy ilyen ágbog sokat jelenthet a fagyos éjszakákon.

A kisebb növényeket egyedi takaróval is el lehet látni. Ez nem pótolja a telelőhelyet, de különösen az újonnan ültetett vagy már egy telet túlélt, kényes, de téltűrőnek mondott növény "hidegedzésében" segít. Nádfonattal, len- vagy zsákvászonnal, fenyőkéreggel, fenyő- vagy borókagallyal, lehullott lombbal, hullámpapírral, de akár komposzttal is lehet védeni a növényt. A hosszabb távú egyedi védelemre - a növény betekerésére - a síkfólia nem alkalmas. A napsugarak túlzottan felmelegítik a benne lévő növényt, és a fóliázott növény befülled.

Fagyvédelemre szorul a rózsa. A bokrokat takarni kell, de az átlagos teleket túlélik a magas törzsű és bokorrózsák. A magas törzsű rózsának és a lugasszőlőnek is teljes biztonságot ad, ha az első fagyok után a földre hajtott ág- és törzsrendszert lekampózzák egy 15-30 centi mély vájatba, és földdel betakarják. Ha erre nincs mód, akkor több réteg rákötözött újságpapír is ad némi védelmet. Van, aki erre nejlonzacskót is teker. Ezt azonban nem szabad teljesen légmentesen körbezárni. Érdemes még egyszer alaposan tömöríteni az őszi ültetésű rózsák töveit.

A fűszerkert másként gyomként viselkedő, szívós lakói amúgy kényes növények. Többük melegebb tájakról érkezett a Kárpát-medencébe. Bár régóta élnek itt, a fagyos teleket még nem sikerült megszokniuk. Az elmúlt hetekben több fűszernövény már levelét veszítette, ezért a kis élő fűszerkészlet talaja most jól látható, érdemes kézi kapával meglazítani, egyenként kihúzni a még mindig zöld, szívós gyomokat. Ezzel együtt eltávolíthatók az egynyári fűszerek is. A tisztogatás során a citromfű, lestyán (vegeta) hajtásait vissza kell vágni. A Földközi-tenger környékéről származó fűszerek (levendula, kakukkfű) hajtásait nem kell bántani, tavasszal kell majd metszeni. A kakukkfű, tárkony, zsálya télire takarást igényel. A rozmaringot, babért fel kell szedni, és fagymentes helyen (verandán, pincében) kell teleltetni. A mentatövekből gyökeres sarjakat lehet kiválasztani. Cserépbe ültetve illatos téli vendég lehet a lakásban, és egy-egy letépett levélkéjével bolondíthatók levesek, sültek, deszszertek. Hasonlóképpen a metélőhagyma és a zeller is a lakásba hozható. Ezeknél némi távolságtartásra szükség van, mert ha huzatos helyre kerülnek, könnyen zöldségesbolt-illatú lehet a szoba.

Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé (különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon) szélsőséges a napi hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak, a tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért képesek a felégett, levágott, lerágott nádasok, sztyeppék, pampák robbanásszerűen újraéledni. Kivételnek számít a kecskelakta vidék, ugyanis e legelő jószág számára szerencsés fogállása miatt a fűfélék megújulása szempontjából fontos részt is képes kiharapni a földből. Ugyanilyen pusztítást végezhet a nedves fagy is, így egyes díszfüvek (pampafű, zebrafű) összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás, ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Az összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.

A jövő héten a szobanövények átrendezéséről írunk.

A kis fóliasátorral meghosszabbítható a virágzás, de egész télre nem jó védelem