Mézesmadzag olajból
- Nem akartunk tovább titkolózni - mondja a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László. Pontosabban jó apropó kínálkozott a nagy leleplezésre: megérkezett ugyanis a december elsején nyíló Van Gogh-életmű-kiállítás első darabja.
Sem a titokzatos reklámkampányra - szakkifejezéssel élve teaserkampány -, sem az előfutár kép intézményére nem volt korábban példa a hazai múzeumi gyakorlatban. A kiállítást még Bécsben is óriásplakátokon hirdetik, sőt osztrák, cseh, horvát, román és szlovák honlapokon is vásároltak hirdetési felületet. A gondos előkészítéssel a rendszerváltás utáni időszak látogatószám-rekordját kívánják megdönteni. Az eddigi csúcstartó a Nemzeti Galéria hat hónapig nyitva tartó Munkácsy-kiállítása, 350 ezer látogatóval. (Az abszolút rekorder az 1983-as Mátyás király és a reneszánsz címmel a Nemzeti Galériában rendezett tárlat, amelyet 550 ezren láttak, négy és fél hónap alatt.) Bár most kevesebb, "mindössze" három és fél hónap áll a nézők rendelkezésére, Baán mégis bizakodik. Okkal.
Van Gogh ugyanis az első számú szupersztár a világ festészeti élmezőnyében. Az ő képeiből kiállítást rendezni egyenlő a biztos sikerrel. Már akinek sikerül. A népszerűség átka ugyanis, hogy egy-egy Van Gogh-kiállításra 10-20 évet kell sorban állniuk a bátor vállalkozóknak. Ha aztán ráadásul olyan nagyravágyó a jelölt, hogy a komplett életmű bemutatását célozza meg, akkor szinte csak az amerikai és a japán mamutmúzeumoknak van esélyük labdába rúgni. Azaz fizetni egy-egy kész összeállításért dollármilliókat. Európában egyedül Hollandia, azon belül is Amszterdam helyzete rózsás: a Van Gogh Múzeumot évente több mint egymillióan látogatják, 80 százalékban turisták. (Budapesten a művész életében soha, halála után, 1907-ben a Nemzeti Szalonban, 1910-ben pedig a Művészházban állítottak ki tőle pár képet. A környéken utoljára Bécs rendezett a jelenlegihez hasonló nagyságú kiállítást 1903-ban.)
De mit tehet egy magyar múzeum, amely összesen négy saját Van Goghgal bír, mégis azzal szeretné megünnepelni fennállásának századik évfordulóját, hogy bemutatja a zseni alkotásainak legjavát? A legfontosabb, hogy időben dönt, mint tette azt Baán, aki két évvel ezelőtti kinevezésekor azonnal leült a múzeum művészettörténészével, Geskó Judittal a lehetőségekről tárgyalni. A kurátor asszony és a múzeum kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerében bízva belevágtak. A döntéskor nem hagyták számításon kívül az eszmei tőkét sem, amelyet a Szépművészeti azzal gyűjtött, hogy mérvadó "kölcsönzővé" vált - sokszor ellenszolgáltatás nélkül.
Aztán beindult a párbeszéd a külföldi múzeumokkal, szám szerint negyvennel, köztük olyan nagyságokkal, mint az amszterdami Van Gogh Múzeum, a párizsi Musée D'Orsay, a New York-i Metropolitan Museum of Art vagy a washingtoni National Gallery of Art. Ez utóbbit arról is sikerült meggyőznie a főigazgatónak, hogy az ígért képet már egy hónappal a többi érkezése előtt bocsássa rendelkezésükre. A Parasztház Provance-ban című 1888-as olajfestményt így mától ingyenesen megtekintheti a nagyközönség az előcsarnokban, a művész családját ábrázoló képek társaságában.
December elsejétől azonban, amikor megérkezik a további 75 alkotás, már fizetni kell értük, méghozzá 3400 forintot. És minden bizonnyal várakozni is a hosszan tekergő sorokban. A sztárkiállításokkal járó hoszszas kígyózást szeretnék megszüntetni azzal, hogy második alkalommal árulják a jegyeket interneten is, ráadásul kedvezményes áron, 2900 forintért. (Az első ilyen esetben a jegyek közel egyharmadát vásárolták online formában, Baán reményei szerint most ez az arány elérheti az ötven százalékot.)
A "kiállítás lehet drága, de legyen nagyon jó" elvét valló Baán azt mondja, ha a 400 millió körüli összegnek, amennyibe a kiállítás kerül, nagy része megtérül, akkor gazdaságilag is sikeresnek mondható vállalkozásuk. (A pénznek már most megvan a helye: jövőre inka kincsek, Picasso, Kandinszkij érkezik a Szépművészetibe.) Szerencsés helyzetben vannak, ugyanis egyrészt az állam ezúttal is garanciát vállal az ideérkező ritkaságokért, méghozzá rekordértékben, közel 100 milliárd forint összegben. Másrészt, a festő származására tekintettel sikerült megnyerniük az ügynek egy holland bankot, ami további 100 millió forintot jelent. A hazai viszonylatban jellemzően legfeljebb öt-tíz millió forintra rúgó szponzori támogatásokkal összevetve ez az összeg példátlanul nagynak számít. De ha azt vesszük, hogy a szállítás vagy a múzeum és a termek biztonsági előírásoknak megfelelő átalakítása is külön-külön ennyibe került, akkor láthatóan van helye a pénznek.
- Ez a Van Gogh-kiállítás nem kizárólag a Szépművészeti Múzeum sikere lesz, hanem az ország kedvező megítéléséhez szeretne hozzájárulni - mondja Baán. - Budapestnek lassan sikerül felzárkóznia a világ kiállítási élvonalához az után a Csipkerózsika-álom után, amely a rendszerváltás utáni időszakot jellemezte.
