A Védegylet pontjait (tegnapi számunkban közöltük, "Bal- és jobboldalinak lenni nem jellemhiba, a baloldaliak nem kommunisták, a jobboldaliak nem nácik..." stb.) egy-egy tag vagy szimpatizáns vitte magával egy nagy táblán.

Az első "megálló" a tévészékháznál volt, itt Rauschenberger Péter filozófus arról beszélt a mozgó pontokkal együtt toporgó újságíróknak, hogy "szörnyű dolgok történtek az elmúlt másfél hónapban, borzasztó és félelemkeltő dolgok, amelyek közt ott van az is, hogy a 40-es éveket idézve kiáltozzák magukból kikelt emberek, hogy kit kéne a Dunába lőni; másrészt az is, hogy egy katolikus pap nem mondhatja el a temploma előtt a véleményét, mert a rendőrök ezt megakadályozzák".

Rauschenberger figyelemfelkeltőnek nevezte a védegyleti akciót, amellyel azt akarták elérni, hogy aki föl akar lépni a demokrácia védelmében, azt csak másokkal, sokszor az ellenfeleivel együtt teheti. "Az ország két narratíva foglya - mondta az alkalmi szóvivő -, aki meg akarja érteni a másikat, annak lépnie kell, és meg kell értenie a túloldal történelmi sérelmeit."

Erre rímel a pontok közül a 12., amely így szól: "Gyűlölni egymást ostobaság, a legfőbb veszély, ami a demokráciára leselkedik."

A menet békés volt, séta közben nyugodtan lehetett beszélgetni. A kicsiny csapatot kísérő szimpatizáns lány meg volt arról győződve, hogy a rendőri brutalitás jellemző helyszíneit látogatják végig, ez is benne volt a pakliban, de nem csak ezért jöttek. Amikor arról kérdeztem, nem félnek-e attól, hogy vonulásuk csupán egy a mostanság teljesen érdektelen értelmiségi akciók sorában (néhány hete a béke barátai színes szalagokat kötöttek a Margit hídra, estére az összes eltűnt), a felvonuló "pont" azt felelte: valahol el kell kezdeni.

Szélfútta 12 pont