Ami sokáig lehetetlennek látszott, az most újra realitás: Markó és Tőkés ma ismét szót vált egymással az erdélyi politikáról. Ez persze önmagában még nem sokat jelent, könnyen előfordulhat, hogy a józan disputa purparlévá fajul, s érdektelen epizódnak fog bizonyulni további pályájuk szempontjából. De elképzelhető más megoldás is; lehet, hogy a politikai túlélés ösztöne erősebbnek bizonyul náluk, mint a zsigeri gyűlölet. Mert Romániában azért alakulhatnak úgy a dolgok, hogy Markó és Tőkés számára a politikai túlélés lesz a tét - és kizárt, hogy a két erdélyi vezető ne érzékelné a veszélyt. Hogy konkrétabbak legyünk: Basescu elnöknek minden jel szerint megtetszett a szlovákiai Fico-modell - vagyis a mérsékeltek és a szélsőségesek koalíciója, amelyben már nem jut hely a magyar pártnak. A román államfő előre hozott választásokra törekszik, és egy bal-jobb gyűjtőpárt szervezése a célja. Reményei szerint már a jövő év elejétől nem lesz majd szüksége a kormányzáshoz az RMDSZ-re. (Az uniós tagság elnyerésével ez a követelmény Basescuék szemében amúgy is okafogyott.)

Ha ez a forgatókönyv lépne életbe, Markóék kutyaszorítóba kerülhetnek. És a mostani szlovákiai történéseket figyelve, megszaporodhatnak a gondjai az egész erdélyi magyarságnak is. Ilyen helyzetben az RMDSZ-nek alapvető érdeke a jó választási szereplés, mivel így talán megkerülhetetlen marad a romániai politikában. Ennek alapfeltétele a magyar egység. Ugyanakkor az RMDSZ hegemóniáját nem lesz könnyű érvényesíteni az adott erdélyi magyar politikai közegben - Markóék kormányzati pozíciójuk alatt kevés új ütőkártyára tettek szert. A pakliból hiányozni fog például az egyik erős adu: a magyar kulturális autonómiát elismerő román kisebbségi törvény. A tervezet - Basescuék machinációi miatt - reménytelenül megrekedt a bukaresti törvényhozás útvesztőiben. Ezért aztán - jobb híján - Markó radikalizálódik. Ennek jele, hogy az RMDSZ egyik napról a másikra csatlakozott az erdélyi autonómia-követeléshez. Igaz, Markó most is egészen másra gondol, mint Tőkés, amikor az autonómia zászlaját lengeti. Úgy okoskodik, hogy ennek kereteit az unió által igényelt regionalizmus teremtheti meg, hiszen a magyarlakta vidékeken már ma is magyar nemzetiségűek az önkormányzatok. De kiépült a magyar oktatási hálózat és a kisebbségi intézményrendszer is. Ami hiányzik e kvázi kulturális autonómiához, az a pénz. De az uniós programok beindulásával ez a gond is megoldódhat.

Mindezt figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy Markó és Tőkés ma ne ejtene szót egy esetleges RMDSZ nélküli bukaresti kormányzás következményeiről. És ennek várható magyar veszteségeiről. Nyilván megfordul a fejükben, hogy e listára akár az ő nevük is rákerülhet. És ezt a maguk részéről kétségkívül veszteségnek tekintenék. Nem kárhoztathatók, ha ez ellen akár közösen is megpróbálnának valamit tenni.