Díszes kivitelű katalógust forgatunk éppen, Bábolnán nyomták a kezünkbe. A legolcsóbb tétel egy úgynevezett kerti traktor, ára alig több félmilliónál (11,6 lóerő), a plafon hetvenmillió forint. Minden oldalon ott egy lízingcég logója, amely csak most, csak önnek rendkívül kedvezményes hitelt kínál. A kölcsönt negyedévente kell fizetni, illetve, ha önnek van esetleg úgynevezett árufedezete (például állami raktárba leadott terménye), akkor évenkénti egyösszegű térítés is szóba jöhet. Keresse ügyintézőnket!

Mi pedig keressünk egy kevés saját földdel, de elegendő bérelt területtel rendelkező gazdát. Úgy nagyjából száz hektárt művel gépeinek lóereje meg az arra felfogadott, félig-meddig bejelentett néhány napszámos. Ő a gazdálkodási szempontból a "még" és a "már". Még nem nagyüzem, de már kisgazdaság sem. Könyvelőt fizet, internetet használ. Igen, ő már üzletember. Árbevétele a támogatásokkal együtt meghaladja a tízmillió forintot. Persze fizet némi adót meg tébét, van költsége is szépen, de ha mindebből legalább úgy kétmillió nem marad tisztán a zsebében, hát égre emelt tekintettel átkozódik, rohadt kormány: "miből fizessem a lízinget?!"

Aki a honlapjukon megnézi, mit követel konkrétan a gazdaszervezet - nem is igazán tudni, kitől -, első benyomása, hogy de jó nekik. Termőföld-elővásárlási jogot követelni például a családi gazdálkodónak egyenlő azzal, hogy az illetőnek van pénze. A gyorsabb támogatási kifizetésekről szóló tiltakozási passzus mögött az van, hogy valóban létezik a támogatás. Persze nyilvánvaló, a gazdaköri szervezet politikai utasításra cselekszik. Még akkor is, ha éppen nem csinál semmit, csak fenyeget, "lebegtet". Ám a helyzet mégsem ilyen egyszerű. A magyar vidék, szűkebben az úgynevezett agrárgazdaság ma legalább a teljes lakosság hatodának ad így vagy úgy megélhetést. Ennek a rétegnek valódi - politikai értelemben valódi - érdekképviselete nálunk nincs. Pedig helyzete egész kontinensünkön speciális. Pontosan ezért költi rá költségvetése felét az unió. Csakhogy miközben Európa boldogabbik felén a parasztszövetség nem válogat a politikai szövetségesek között, ha baja van, nálunk párthoz "közeli" sugallatok diktálnak, azok alapján lesz vagy nem lesz deklaráció, demonstráció, jön vagy nem jön Pestre a traktor.

Mindeközben pedig - mint a Titanic esetében a jéghegy - előttünk a már megkerülhetetlen világpiac, ami pillanatnyilag minden erejével ellenünkben, immár európai termelőkkel szemben mozog. Már rég nem a dán disznó az igazi ellenfél, hanem az argentin kukorica, a brazil csirke, a chilei bor és még sorolható a lista. Ha manapság valami ellen tüntetni kellene, ez volna az. De miközben a világ a maga rendje szerint osztja elevenekre és holtakra a piac mindenkori próbálkozóit, itt piti, átlátszó politikai játszmák uralják a terepet. Igazából senkinek sincs bátorsága legalább odasúgni a felhergelt gazdának: vigyázz, olyan kormány nem lesz itt a Kárpát-medencében, uniós hivatal Brüsszelben, ami mindettől megvéd. Amit a gazda megtehet, az igazából csak a rugalmas és okos alkalmazkodás. Ehhez vehet igénybe információt, infrastruktúrát, szövetkezést, támogatást. De esély és mozgástér nem a Kossuth vagy a Hősök terén keresendő, de nem is a pesti rakparton.