Az országos adatokat nézve abszolút rekorder lett a forradalmi film: egy nap alatt országosan 29 525 néző váltott rá jegyet. Magyar művet még soha nem néztek meg ilyen sokan a vetítése első napján. (Az eddigi rekordtartó az Üvegtigris 2. volt mintegy 20 000 nézővel, előtte a Magyar vándor, azelőtt A miniszter félrelép volt a csúcstartó.) A budapesti háromnapos forgalom (27 333 néző) is tekintélyes, csakúgy, mint az országos (55 657 néző). Mindemellett nagyon valószínű, hogy a film hosszú távon is rekordokat dönt majd, mivel népszerűsége alig csökken.

Az Andy Vajna fémjelezte produkció legnagyobb vonzereje, hogy érthető, a modern tengerentúli filmkészítés dramaturgiai szabályai szerint készült, azaz folyamatosan összpontosít a néző érzelmeire, képes elvarázsolni még azt is, aki amúgy nem hatódna meg az 1956os események felidézése láttán. A történelmi tények, a szükséges pátosz és a szerelmi szál is szívet gyönyörködtető profizmussal illeszkedik a fikciós történetbe. Különös öröm, hogy a jelenetek nincsenek elnyújtva, a rendezés nem hagyja „kihűlni” a nézőt, a robbanások és az akciók pedig nemzetközi szintűek – nem csoda, hiszen mindez a világ egyik legjobb szakemberének munkája (Vic Armstrong). A színészeket is csak dicsérni lehet – Dobó Kata (akinek a játéka merénylet a film ellen) és Csányi Sándor (aki sajnos ugyanolyan, mint mindig, szóval unalmas) kivételével. A főszereplő Fenyő Iván viszont megtette azt, ami magyar filmben nem igazán szokott elvárás lenni: kitalált egy figurát, és konzekvensen végigvitte. Ezek a sokszor „hollywoodinak” nevezett, ám NyugatEurópában is bevett eszközök hozzák közel a fiatalokhoz is az eseményeket – sosem láttam még tizenéveseket tapsolni egy multiplexvetítés végén. Az egyetlen, amit talán kicsit túlzásba vittek az írók, a konkrét dialógusok: a mai kor szlengje és „coolbeszólásai” nem működhetnek egy történelmi moziban.

Itt érdemes megemlíteni – nyilvánvalóan nem szándékos alkotói döntés, hanem a véletlen játéka, de a Szabadság, szerelem számos momentuma népünnepélyt okoz az előadásokon: egy korabeli rádióbejátszás, amelyben az hangzik el, hogy „hazudtak éjjel, hazudtak nappal”, vagy a kivégzés előtt álló Dobó Kata a hazaárulók közé sorolja „Feri bácsit”.

A két másik listás premierfilm nem sok vizet zavart. A Pata tanya: baromi buli című animációs darab néhol egész poénos, ám összességében nem túl felvillanyozó fejlődéstörténet az istálló társadalmában, kifejezetten tehénrajongóknak ajánlott. Az emberi módon viselkedő állatok megjelenítése sem újdonság, az viszont érdekes kérdéseket vet fel, hogy tojásokat törnek viccből, amit akár gyilkosságnak is vehetnénk. A Dögölj meg, John Tucker című darab pedig vasárnap délutáni matiné arról, hogy buta lányok megbüntetik a suli legmenőbb pasiját. Értékelendő, hogy ezt képesek voltak az alkotók az altesti poénskála alkalmazása nélkül megtenni. Érett embereknek nem ajánlott!