Díszburkolatot ugye azért terveznek, mert egy város valamely részéről ki akarják tiltani a gépjárműforgalmat, s elsőbbséget szeretnének adni a gyalogosoknak. Ezt a környezetbarát szokást erre mifelénk már jó régen gyakorolják. Ha jól emlékszem, az első ilyen kezdeményezés a Váci utca gyalogoszónává való átalakítása volt még az "átkosban". Ma országszerte fénykorukat élik a díszburkolatok, mind több helyen élnek az önkormányzatok a forgalomcsillapításnak ezzel az egyben élhetőbb lakókörnyezetet teremtő eszközével.

Persze, ahogy nálunk szokásos, a gyalogos-egyeduralom megtartása soha nem volt és ma sem kizárólagos. Kifogás mindig akad az áruszállítástól a pénzbeszedésig, s amíg mondjuk Bécsben az ilyesfajta kivételezéssel jóval szigorúbban bánnak, nálunk e tekintetben is nagyon puhák a szabályok. Azt azonban már nehéz elképzelni, a kivételekbe miért fér bele az éjszakai parkolás, ahogy például rendszeresen látom a pesti Haris közben, vagy a taxisok várakozása, mint a Kristóf téren. Rendőrhiány, vagy valami más?

Az első időkben kellő tapasztalat híján a díszburkolatok minősége sem volt éppen a legjobb, az esztétikumnak sem igazán megfelelő lapok feltöredeztek, elváltak, amit a fővárosi Kígyó utcában még ma is látható retroflaszter jól szemléltet.

Ma legalább ez utóbbira nagyobb figyelmet fordítanak, szép, tartósnak mondható járófelületek készülnek. Hogy hajigálási céllal mégis fel lehet szedni ezeket? Erre az apróságra valahogy korábban nem gondoltak. Attól tartok, ezentúl az ilyenfajta állóképesség is része lesz a tervezési szempontoknak.