Furcsa egyetértés az akadémiai reformokról
A törvénymódosítás következtében az akadémiai alapszabályt érintő változtatásokhoz a szavazatképes - a teljes létszám felét eggyel meghaladó - közgyűlés kétharmadának az igenje is elég, míg korábban ehhez az összes akadémikus és a kétszáz tudományos fokozattal rendelkező köztestületi képviselő kétharmadának jelenléte és támogató voksa kellett volna, ami az eddigi gyakorlat szerint a lehetetlennel ért fel.
A politika tehát támogatja a részben a nyár óta meg-megújuló támadások hatására is előre menekülő akadémiai vezetők reformelképzeléseit. Erre van ok, mert nem lesz
A közgyűlés ennek ellenére nem volt előre lefutott. A kívülről nézve minimális átszabás ellen is nagy volt a tiltakozás. Az eredmény: valamit valamiért. Érintetlen az MTA autonómiája, maradtak a pótlékok és az intézethálózat, nemkülönben az érintettek által körömszakadtig védett széttagolt osztályszerkezet. A kutatóegységekre viszont általánosan kiterjesztették a teljesítmény- és minőségelv-alapú támogatást, ami további elbocsátásokat, átszervezéseket, összevonásokat, akár megszüntetéseket, intézetekről való lemondásokat is jelenthet. Néhány újabb testület révén nőhet az Akadémia társadalmi kontrollja, csökkennek a határozatlan idejű szerződések, megszűnnek a vezetők másutt betöltött félállásai, s némileg kisebb lesz az MTA hivatali apparátusa.
A megígért változásoknak a jövő májusi rendes közgyűlésig már látványos eredményeket kell hozniuk - ígérte az elnök, de én a nagy várakozásokkal óvatos lennék. Amíg ugyanis csak az MTA igáslovain, a valódi munkát végző kutatókon húzzák meg - részben jogosan - a gyeplőt, és a kocsis - ez esetben a bizottságok, osztályülések és egyéb testületek bürokratikus rendszere - továbbra is parádés ruhában pompázik, a feszültség megmarad.