A törvénymódosítás következtében az akadémiai alapszabályt érintő változtatásokhoz a szavazatképes - a teljes létszám felét eggyel meghaladó - közgyűlés kétharmadának az igenje is elég, míg korábban ehhez az összes akadémikus és a kétszáz tudományos fokozattal rendelkező köztestületi képviselő kétharmadának jelenléte és támogató voksa kellett volna, ami az eddigi gyakorlat szerint a lehetetlennel ért fel.

A politika tehát támogatja a részben a nyár óta meg-megújuló támadások hatására is előre menekülő akadémiai vezetők reformelképzeléseit. Erre van ok, mert nem lesz könnyű fontos változásokat elindítani. De hát hogyan is lenne az egy Akadémia esetében, amely már nevében is a viszonylagos állandóságot, a hajdani Bölcsek Tanácsa hagyománytiszteletét, hivatkozási alapul szolgáló értékőrzését jelenti. Pedig ma az Akadémia számára létkérdés, milyen gyorsan hajtja végre önnön reformját. És nemcsak azért, mert végső soron az államtól függ, és jelen helyzetben ez csakis pénzszűkítést jelent. Hanem azért is, mert lényeges változtatások nélkül nem lesz képes a magyar tudományosság felvállalt - s a kutatás-fejlesztést irányító kormányhivatal egyébként ingó székű vezetője által szakadatlanul támadott - képviseletére.

A közgyűlés ennek ellenére nem volt előre lefutott. A kívülről nézve minimális átszabás ellen is nagy volt a tiltakozás. Az eredmény: valamit valamiért. Érintetlen az MTA autonómiája, maradtak a pótlékok és az intézethálózat, nemkülönben az érintettek által körömszakadtig védett széttagolt osztályszerkezet. A kutatóegységekre viszont általánosan kiterjesztették a teljesítmény- és minőségelv-alapú támogatást, ami további elbocsátásokat, átszervezéseket, összevonásokat, akár megszüntetéseket, intézetekről való lemondásokat is jelenthet. Néhány újabb testület révén nőhet az Akadémia társadalmi kontrollja, csökkennek a határozatlan idejű szerződések, megszűnnek a vezetők másutt betöltött félállásai, s némileg kisebb lesz az MTA hivatali apparátusa.

A megígért változásoknak a jövő májusi rendes közgyűlésig már látványos eredményeket kell hozniuk - ígérte az elnök, de én a nagy várakozásokkal óvatos lennék. Amíg ugyanis csak az MTA igáslovain, a valódi munkát végző kutatókon húzzák meg - részben jogosan - a gyeplőt, és a kocsis - ez esetben a bizottságok, osztályülések és egyéb testületek bürokratikus rendszere - továbbra is parádés ruhában pompázik, a feszültség megmarad.