Akkor megalapítják az "Első Magyar Magánbörtön Társaságot". Mintha ez sem válna be, pedig itt a rabok (bocsánat: "bennlakók") repesnek az örömtől. Máshol a haldokló Marcus Aurelius fekszik az ágyon, gonosz nevelt fia (Mundruczó Kornél) épp meg akarja ölni. Az ókorban vagyunk, Pepe nem érti, miért kell magára öltenie a tógát. Nincs könyve, megnézni benne, mit is jelent a szó, de saját nevét (Scherer) már nagy német szótárban vizsgálja Kapa tanáros magyarázatai kíséretében. Pénzemberek vannak, pénz nincs, és időnként valakinek meg kell halni, esetleg helyettesíteni a halottat, ami egyre megy. Kapa mindenkire haragszik, de az m1 Kultúrház című műsorának készítőire emlékeztető riporternőket meg is akarja verni. (Kicsit gusztustalanabb minden, mint az ókorban volt, most a legújabb kapitalizmusban élünk.) Ennyi elég, mindenféle apróságok történnek még, a filmnek nincs igazi története, de ez nem is baj.

A világszerte ünnepelt és a világ minden filmtörténeti könyvében önálló fejezetben szereplő Jancsó Miklós saját balzsamozott filmmúzeumi ravataláról ugrott le megújulva, amikor nyolc éve elkészítette a ma hatodik fejezeténél tartó sorozatának első darabját (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten).

Most itt az Ede megevé ebédem - társrendezője Márton István. Kiváló cím ehhez a komor tréfához. Vannak benne alcímek is: "Géza, kék az ég", később "Él a méla Béla" - De ki az az Ede, ki a Géza, és ki a méla Béla? Természetesen a két istenadta clown, Mucsi Zoltán és Scherer Péter. Eltréfálnak ők mindennel, Ede, Géza, Béla, élet és halál, egyre megy. Tudjuk, csak akkor válnak el, ha egyikük meghal a filmben. Itt például Scherer néha holtan összeesik: "Mindig kilép, kihátrál, kihúz, kibújik a feladatok elől". Nem lehet kibújni: hiába helyettesítik egymást a ravatalon, közel a másvilág: olykor maga Jancsó Miklós jelenik meg talán a túlvilágról, a végén meg Halász Péter a halála előtt, de mégis utána.

Az Ede megevé ebédem még csak hatodik találata a páratlan sorozatnak. Azt sem tudom, létezik-e hetes vagy nyolcas találat valamelyik szerencsejátékban. Az abszurd mozi műfajában bizonyára hetes vagy akárhányas is van, kár számolni, mint Róma királyait. Jancsó kései mozivilága röhögősen abszurd, sőt elég félelmes, hiszen végül a halál köszön be Halász Péter hangjával, és ekkor nemcsak Pepe, de a keményebb, haragvóbb Kapa is megijed kissé. A filmben vissza-visszatérő Kossuth-képű lelkész (Galkó Balázs) halottat búcsúztatna, de Kapa és Pepe dühösen elzavarják. Többszörös halottak ők, akik tudják, hogy "odaát nincs semmi". A lelkész fegyelmezetten veszi tudomásul ezt a tapasztalati közlést.

Esküvő, temetés, ünnep. Mindenki körben forog. Talán itt legkevesebb a látványosság, nincs Gellért-hegyi Szabadság-szobor, nincs bukfences röpülés, nincs időgép, kevesebb vizuális sziporka ég (marad azért bőven így is). Támad belőle előny, van értéke ennek a megoldásnak: bensőségesebb, csendesebb, inkább kamarajellegű lett ez a film: ott figyel röhögve minden kockáján a halál, s mert mindannyiunké - a legdemokratikusabb.

Jancsó Miklós: Ede megevé ebédem Forgalmazó: HungaroTop

Jancsó Miklós és Mucsi Zoltán