A 48 éves, chisinaui születésű politikus az elmúlt hónapokban Izrael legmegosztóbb politikusává nőtte ki magát - pedig arrafelé akad belőlük elég.

Radikalizmussal vegyített populizmusának köszönhetően pártja, az Iszrael Beiteinu (Izrael a mi otthonunk) 11 helyet nyert a 120 fős kneszetben (parlament) a márciusi választásokon, most pedig a libanoni háború miatt meggyengült Olmert-kormány már nem nélkülözhette. Pedig Lieberman nemrég még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az izraeli törvényhozás arab képviselőinek kivégzését követelte, amiért azok találkoztak a palesztin területeken kormányzó, szélsőséges Hamasz képviselőivel. Bírálói egyszerűen fasisztának tartják, mert "álma", hogy olyan Izrael jöjjön létre, ahol csak izraeliek élnek. Ezt úgy gondolja megoldani, hogy újrarajzolja a "zöld vonalat", az Izraelt a palesztin területektől elválasztó határt, és azokat az izraeli arabokat, akik az izraeli oldalra esnek (a lakosság közel 20 százaléka), megfosztja állampolgárságuktól, hiszen "úgyis a palesztinoknál érzik inkább otthon magukat".

Évekig a jobboldali Likudot vezető Benjamin Netanjahu bizalmasa volt, aztán - erről egyikük sem beszél - eltávolodtak egymástól. Valószínűleg Lieberman felismerte, hogy "Bibi" farvizén sosem viheti annyira, mint egyedül. 1999-ben alapított pártját kézi vezérléssel irányítja. Pontosan kiválasztotta a szavazótáborát is: az izraeli lakosság egyhatodát kitevő orosz ajkúakat. Elitellenessége imponált az új és néha lenézett bevándorlóknak. Kitalálta és megvalósította: ő most az izraeli jobboldal vezetője, még ha a kormányzásban osztoznia is kell a gyűlölt Munkáspárttal. Nem könyörgött miniszteri posztért, megvárta, amíg Olmert kér tőle segítséget.

Lieberman most a stratégiai veszélyek minisztere lesz. Mikor és hogyan fog felállni minisztériuma, nem tudni. Mint ahogyan azt se, hogy hogyan osztozik a feladatokon a Munkáspárt vezetőjével, a jelenlegi védelmi miniszterrel, Amír Pereccel. Utóbbinak és a párt többi vezetőjének persze azzal is szembe kell néznie, hogyan fogadja a szavazóbázis, hogy választási ígéretével ellentétben koalíciós társa lesz az Iszrael Beiteinunak.

Az egyébként is felpuffadt, 24 miniszterből álló izraeli kabinet tehát most tovább nő. Liebermannak állítólag az iráni veszély kezelése lesz a feladata. Feltehetően Olmert úgy gondolkodott, hogy "nagyotmondásban" csak Lieberman tudja felvenni a versenyt az iráni elnökkel, Mahmud Ahmadinezsaddal. A baloldali Haarec szerint azonban elérkezett a felelőtlenség ideje az izraeli belpolitikában: amikor a miniszteri kinevezések még a nemzeti érdek látszatát sem akarják kelteni. Hát igen, Lieberman nemrég az egyiptomi asszuáni gát lebombázását javasolta. De tévedés lenne (ahogy Ahmadinezsad esetében is) bolondnak tartani, mert pontosan tudja, mit akar. Kormányozni.