Az orosz politikai és közvélekedésnek azonban valóban szerves része a gondolat, miszerint Oroszországtól idegenkedik a külvilág, politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt. Ezért nem vehette meg a Gazprom a brit Centrica gázszolgáltatót, és ezért nem jött létre a világ legnagyobb acélipari szövetsége sem a Szeversztal és a luxemburgi Arcelor között, miután utóbbi az indiai származású brit Laksmi Mittal birtokolta Mittal Steellel fuzionált.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az orosz nagyvállalatoktól korántsem irtózik annyira a világpiac, mint amennyire a politikai szféra ezt állítja. Tavaly 73 milliárd dollár orosz magántőke áramlott külföldre, kétharmaduk Európába és az Egyesült Államokba. (Igaz, ennek java hiteltörlesztésre ment el. Eközben pedig mintegy 72 milliárd dollár áramlott Oroszországba.)

– Stratégiai ágazatba nem engedik az orosz tőkét – mondta lapunknak Mihail Gyeljagin. A moszkvai Globalizációs Kérdések Intézete vezetője szerint azonban vannak biztató jelek. – Két hónapja még nem hittem volna, hogy az orosz tőke beszállhat az Airbusba. Ma a cég 5,5 százaléka orosz kézben van, márpedig a repülőgépgyártás stratégiai ágazatnak tekinthető – mondta a közgazdász. Az acéliparban is helyet kaptak, hiszen a Szeversztalt birtokló Alekszej Mordasov megvehette az olasz Lucchini acélipari vállalatot – 420 millió eurót fizetett a cég 62 százalékáért –, az Egyesült Államokban pedig 120 millióért a Roche Industriest. (A közvéleménnyel szemben az orosz üzleti világ a meghiúsult Szeversztal–Arcelor ügylet mögött nem oroszellenességet lát, pusztán egy bevett üzleti húzást: az Arcelor így ijesztett rá a Mittal Steelre, amely végül hajlandó volt többet fizetni a cégért.) A Jevraz Holding pedig tavaly 240 millió dollárért megszerezte a cseh Vitkovice Steel acélipari céget, és 100 millióért az olasz Palini e Bertolit. A Lukoil olajvállalat pedig 2 milliárd dollárért szert tett a kanadai Nelson Resourcesre, amely Kazahsztánban is végez olajfúrásokat.

Ugyanakkor a politikai bizalmatlanság hiúsította meg a Centrica megvételét. Gyeljagin szerint, ha az orosz fél nem harsogta volna, hogy a brit gázszolgáltatóval megszerezte a brit piacot, létrejön az üzlet. Ezután azonban erre már nem lesz lehetőség, legfeljebb lokális közös vállalatok révén, kisebb tételben.

– Idegenek vagyunk a piacon, ódzkodnak tőlünk, jobban, mint a kínaiaktól, akik mögött nagyságrendekkel el vagyunk maradva a külföldi beruházások terén – vélte a közgazdász. Ennek ellenére a fenti példákon túl számos orosz beruházás valósult meg a svájci szállodaipar, a görög és török telekommunikáció vagy holland gumigyártás területén.

– Az, hogy elfogadják az orosz tőkét, még nem jelenti, hogy nem idegenkedik tőle a Nyugat – mondta Gyeljagin, aki nincs egyedül azzal a véleményével Oroszországban, hogy a kiszivárgott Gyurcsány-beszéd is részben az oroszoktól való idegenkedéshez köthető: akkor került nyilvánosságra, amikor konkrét elhatározás született arról, hogy orosz részvétellel stratégiai gáztározók épülnének Magyarországon.

Moszkva