Vannak jelei annak, hogy éppen az ellenkezője történt. A szélsőjobb kebelezte be a Fideszt. De Orbán Viktort biztosan. Mi másra gondolhatnánk, amikor a pártelnök hallgat új híveinek 1944-et idéző mondatairól, és nem akarja észrevenni, hogy nem a rendőrség által jogosan letartóztatott, majd a bíróság által elítélt köztörvényesek a politikai foglyok, hanem ő maga.

E fogság jele, hogy képtelen ellentmondani az utcán randalírozóknak, az Aranybullát, nemzetgyűlést követelőknek, a goj motorosoknak. Érzi, hogy e zajos kisebbség, akikhez pedig alelnökét küldte beszélni a lincshangulatos Kossuth térre, ellene is fordulhat. Ezért néma, amikor az ellenfelüket Dunába vetni szándékozók kifütyülik Kosáry Domokost, néma, amikor a Szózat (!) közben azt üvöltik: "Elkúrtad!", néma, amikor a zsinagógánál randalíroznak.

A politikai fogoly - főleg, ha rabsága hosszabb, mint várta, hiszen második ciklusát kezdi hatalom nélkül - különös dolgokat cselekszik. Társaival új kártyajátékot próbálgat. Nyolcvankilenceznek, miközben nem veszik észre, hogy nyolcvanhétre kérnek lapot. Megszólalásai, amelyekkel önmagát és a környezetét nyugtatgatja, egyre inkább nélkülözik a logikát. Egyszer azt állítja, hogy képes lenne ellenségnek tekintett riválisaival - ha az őt legyőző vezetőjük távozik - együttműködni, máskor eltörölné őket a föld színéről, úgy, ahogy vannak. E mondatai között időnként már hetek sem telnek el. Eközben az 1956-ot leverő Kádár Jánossal hajdan erősen rokonszenvező Wilfried Martenst vonultatja fel maga mellett - '56 évfordulóján.

Ugyanekkora ötlete sincs, mihez kezdjen az országgal. Pedig, ha ő képviseli a nemzet érdekét, mindenki más pedig rátör a hazára, akkor el kellene mondania: mi a kivezető program?

Zavarát mutatja, hogy már saját táborának tett ígéreteit sem tartja be. Pedig néhány hete még úgy látta, reformalapot kell létrehozni, mondta azt is, hogy addig tüntetnek mindennap, amíg a kormányfő a helyén van. Gyurcsány ott van, ők nem tüntetnek.

A bezártság nem tesz jót a személyiségnek. Pokorni Zoltán így látja ezt a Hegyvidék című lapban: "Ellenzékként a parlamentben négy éven keresztül sokszor csak arról beszéltünk, mi az, ami nekünk nem tetszik, és mit tennénk mi másként. Nem szeretném a következő négy évben is ugyanezt csinálni. Ellenzékben lenni nem azért rossz, mert az embernek nincs hatalom a kezében, hanem azért, mert óhatatlanul ezt a kritikai hozzáállást, ezt az attitűdöt erősíti." És hozzátette: "A túl hosszú ideig gyakorolt hatalom is torzíthatja a lelket, de az elhúzódó ellenzékiség is: gyanakvóvá, akár kicsinyessé tehet, mert mindig azt keressük, mit végez a kormány rosszul, és hogyan tudjuk ezt a fejükre olvasni."

Pokorni a XII. kerületi polgármesterséggel kilépett ebből a csapdából, Orbán viszont egyre inkább fogolyként viselkedik, kitörési kísérletei pedig egyre rémisztőbbek.