A Rockville Rams nagy menetelése
A siker a nézők kedvét is meghozta. Mint minden amerikai középiskolában, itt is a "hazatérési" bál hétvégéjén tartott mérkőzésen vannak a legtöbben - a Joseph B. Good Stadionban az idén a jó szereplés miatt gyakorlatilag mindig telt ház, ezerötszáz néző várta a csapatokat. A jegy öt dollárba, azaz nagyjából ezerötven forintba kerül - a rutinosabbak, akik mindig kijárnak, persze bérletet váltottak. Azzal az iskola foci-, kosárlabda- és egyéb csapatainak összes meccsére be lehet menni. A parkoló dugig, a forgalmat a biztonsági szolgálat irányítja. A kasszában egy tanár ül, a kapuban a szülői önkéntes brigád tagjai állnak. Ők működtetik a szuvenírboltot és a büfét is, utóbbit most profi segítséggel. Egy gyorsétterem tábori konyhát telepített, ahol hamburgert és csirkét sütnek. Az üzletért felajánlottak egy kupát a győztesnek, meg hirdetést helyeztek el a kerítésen, amiért természetesen fizettek. A Rockville High School stadionjában több a reklám, mint némely magyar NB I-es focicsapat pályáján.
Egy notebook segítségével én kezelem az eredményjelző tábla fölötti fényújságot, ezért beülhetek Stan mellé a bemondófülkébe. Stan hivatásos műsorközlő, évek óta konferálja a Kosok meccseit, ami nemcsak a bemutatásból, a megyei iskolaszövetség sportszerűségi felhívásának beolvasásából, a tombola nyerőszáma és a talált tárgyak felsorolásából, hanem minden egyes játék részletes ismertetéséből is áll.
Meccs előtt és a szünetben az iskola rezesbandája játszik pattogós dalokat, a pompomlányok koreográfiát mutatnak be. Amikor Stan felkonferálja a Rockville Rams futballcsapatát, a negyvenhét fiút skót dudás vezeti fel, a fényújságon bekapcsolom a tűzijáték-animációt, és a nézők üdvrivalgásától kísérve a csapat berohan a reflektorok által megvilágított pályára. Este fél hét van, de a játékosok tizenegyre jöttek. Együtt ebédeltek, fél tucat anyuka gondoskodott róluk, utána az előző meccs felvételét nézték meg, átmozgató edzést tartottak, átvették a több tucat támadási variációt, és átöltöztek a patyolattiszta meccsmezbe. Az új edző véresen komolyan veszi feladatát, öt-hat segítője van, február óta heti hat edzést tart. Kivéve a nyári felkészülési periódust, mert akkor hetente tízszer gyakoroltak, illetve beiktattak egy bentlakásos tábort is.
Ez persze smafu ahhoz képest, ahogyan Texasban, Ohióban vagy Georgiában állnak a futballhoz. Ott nem ritka a tíz-húszezer szurkoló. A rekordot az 1977-es texasi állami döntő tartja, azt 49 950 fizető néző tekintette meg. Az USA mind a 26 ezer állami gimnáziumában (plusz a különbajnokságban szereplő magániskolák) van csapat. Egy öt évvel ezelőtti adat szerint egymillió-harmincötezer diák játszott az iskolai első csapatban - merthogy a legtöbb helyen második csapat is van, sőt, Texasban külön bajnokságuk van az elsősöknek is, tehát ott három. Maryland azonban nem futballcentrikus, és a Rockville High School még itt is a futottak még kategóriába tartozott - egészen mostanáig.
Az ellenfél, a Northwood Gladiators is megérkezik, a kapitányok térfelet választanak, az öt csíkos mezes bíró elfoglalja a helyét, a hatodik feljön a fülkébe, ő kezeli az eredményjelző tábla hivatalos óráját. A bírókat a megyei iskolaszék sportszövetsége fizeti. Arról, hogy a meccs után se nekik, se másoknak ne essen bántódásuk, négytagú rendőrkülönítmény gondoskodik. Felszerelésükhöz a golyóálló mellényen kívül oldalfegyver, sokkoló, tomfa, bilincs és fejenként két rádió tartozik. Itt nem szokott balhé lenni, de tavaly egy idegenbeli meccs után az egyik rockville-i lányt agyonszúrták.
Mielőtt a tojás alakú labda útjára indulna, jön az amerikai himnusz, amelyet a stadion sarkában lobogó csillagos-sávos zászló felé fordulva hallgatunk végig. Szövegét a jeltolmács végig fordítja a Kosok egyetlen siket játékosának. A gyerek nyilván kívülről fújja a himnuszt, de ami jár, az jár. A tolmács az edző és a játékostársak utolsó buzdításait is fordítja, aztán kezdődhet a meccs.
A Gladiátoroknak esélyük sincs, a Kosok 36:6-ra lemossák őket, a vendégeken kívül mindenki remekül szórakozik. A hazai edzők azonban tombolnak, az utolsó pillanatig hajtják a csapatot, mert nem babra megy a játék. Az amerikai futball több értelemben is a háborút utánozza. Egyrészt gyakoriak a súlyos sérülések. Egymillióból évente 1-5 játékos szenved végzetes fejsérülést, 5-7 maradandó gerinctörést. Az összes haláleset nagyjából 10 körül van, nem beszélve a számtalan törésről és szalagszakadásról. Végig észnél kell lenni, mert már középiskolás fokon is nyolcvan-kilencven kilós, csupa izom sportolók feszülnek egymásnak. Súlyos probléma a dopping, egyes adatok szerint a futballisták egyötöde próbálja tiltott szerekkel növelni az izomzatát. Másrészt a taktika bonyolult, az akciók csak néhány másodpercesek, mindenkinek pontosan tudnia kell a feladatát, különben oda a siker. A tét sem kicsi. Az amerikai egyetemeken évente 1,7 millióan kapnak sportösztöndíjat, a tanintézmények hétmilliárd dollárt fordítanak erre. Mivel egy-egy jobb magánegyetemen a négyéves költség eléri a 40 millió forintot, nagyon sok középiskolás sportoló már a jövendőbeli pénzért, a sikeres élet egyik kulcsának számító egyetemi diplomáért hajt.
A végén pár pillanatra még a fiunkat is becserélik, teljes az öröm. A csapat önkívületben ünnepel, a szülők már a rájátszás programját találgatják. A Rockville High School ázsiója máris nagyot nőtt: a lapok többet írnak róla, a szülők és az egykori növendékek szívesebben nyitják meg a pénztárcájukat, a következő meccset pedig adja a megyei tévé.
Washington, 2006. október
