Blahó Miklós: Ördögi körök
"A kitörésnek két pontja látszik most. Az egyik, sajnos, a lecsúszás felé nyit utat. Jelenleg erre is van esély. Ha nincs politikai alku, akkor a növekvő bizonytalanság nyomán pénzügyi válság bontakozik ki. Ez nagyon sokba kerülne az ország minden állampolgárának, sokkal többe, mint bármely, mégoly szigorú megszorítás is.
A másik kitörési pont a belátásé, amely a megkapaszkodás, a fölemelkedés felé nyit. Például a nemzeti fejlesztés tervről - ne feledjük, januártól hét éven át összesen nyolcezermilliárd forint érkezhet az uniótól fejlesztésekre - megállapodva a parlamenti pártok bizonyíthatnák, hogy értik az országok között folyó öldöklő gazdasági verseny logikáját, tudják, a tőke máshol is könnyedén talál fejlesztési terepet, hogy Magyarország új riválisokra lel az unióba belépő Romániában és Bulgáriában. Vagyis nincs vesztegetni való idő és energia kicsinyes politikai játszmákra.
A megszorításnak sem a piac, sem az EU szerint nincs alternatívája."

Raskó György: A kapitalisták Gyurcsányra szavaztak
"A pénteki bizalmi szavazás végeredményének hírére a forint látványosan erősödésbe váltott, s a tőzsdei záráskor már három forinttal olcsóbban jegyezték az eurót az előző délutáni árfolyamhoz képest. Orbán szeptemberi megszólalásainak ugyanakkor rendre forint-árfolyamesés lett a következménye - állítja az egyik vezető hazai bank interneten is hozzáférhető elemzése. "A kapitalisták Gyurcsányra szavaztak" - értékelte lakonikusan a pénzpiacok reakcióját egy az üzleti életben sikeres, jobboldali kötődésű barátom. E száraz tények valószínűleg rosszulesnek annak, aki a polgári oldalhoz tartozónak vallja magát, függetlenül attól, hogy Kossuth térre járó lelkes Orbán-hívő, vagy racionálisan gondolkodó elkötelezett konzervatív az illető. Sokunkban felmerül a kérdés: miért van az, hogy a rendszerváltást követő néhány évet leszámítva a tőke jobban bízik a szocialistákban, mint a jobboldal pártjaiban és politikusaiban?"

Szapáry György: Új kihívások előtt a monetáris politika
"A Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogram erénye, hogy végre valós képet ad a költségvetés jelenlegi, sajnos igen kedvezőtlen állapotáról. Ez alkalmat kínál arra, hogy beszéljünk a monetáris politikáról is. Az MNB-nek, mint minden fejlett ország jegybankjának, törvényi kötelezettsége az árstabilitás elérése és fenntartása. Az infláció legkárosabb eleme, hogy leginkább a bérből-nyugdíjból élők jövedelmét, illetve a megtakarításokat erodálja, és így különösen sújtja az idősebbeket. A magas infláció az árak nagyobb változékonyságával párosul, és növeli a bizonytalanságot. A magasabb infláció természetesen magasabb nominális kamatokat is jelent."

Bauer Péter: Nincs válság!
"...a válságteóriák kiagyalóinak érvrendszere sovány. Tölgyessy például a magánnyugdíjpénztárak alacsony hozamát említi mint válságjelenséget, noha ezzel az utóbbi tíz év legjelentősebb vívmányát bírálja: nevezetesen azt, hogy a nyugdíjra szánt összegek legalább egynegyede félre van téve, és azt legalább nem további adósságként hagyjuk az unokákra. Válságjelenségként értékeli a szerző a rossz adómorált is. Hát ez nem a politikai elit bűne? És a jóemberkedés, az eva, a minimálbéren tengődő milliomos, az adórendszeren kívül gazdagodó "őstermelő", a középosztály két cikluson keresztül osztogatott több száz milliárdos kedvezményei? Hát nem ezen anomáliák ellen lépett fel az "erkölcstelen" kormány és vezetője? Ezért kövezzük meg őket, mert nekünk, a középosztálynak kicsit nehezebb lesz?"

Krómer István: A hazugság stratégiája
"Nem figyel senkire. Ha már elkúrták, nem ártana némi alázat, nem ártana szövetségeseket keresni a kilábaláshoz. Ehelyett összevesznek minden szakmai és társadalmi szereplővel. Aki a harmadik lépéséig sem lát, s nem tudja kiszámítani döntései következményét, kicsit lehetne rugalmasabb és együttműködőbb, amikor e következményekre a legavatottabbak vagy a legérintettebbek figyelmeztetik. Hallgathatna legalább Ferge Zsuzsára, akit nagy csinnadrattával a gyermekszegénység elleni program kidolgozásával bízott meg - a kampányidőszakban. De nem hallgat, csak a Draskovicsokra, a Mihályikra, Bajnaikra. A big business, a pénzvilág kijáróembereire."

Gellért Miklós: Lendületben a rögeszmék
"Az Új Magyarország terv legfőbb hibája éppen az, hogy lényegében semmilyen új nincs benne. Legfőbb célja az uniós források minél nagyobb mértékű "lehívása". Mérget vehetünk rá, hogy e cél elsőbbsége éppen a fennen hangoztatott fenntarthatósági alapelveket sérti leginkább. Jól megágyazunk a jövő gazdasági, pénzügyi válságainak. Nem is lehet ez másként, míg csökönyösen, fordítva ülünk a paripán. Amíg a célok és az eszközök folyton felcserélődnek, amíg a versenyképesség, a munkahelyteremtés, legfőképpen pedig a növekedés nem csupán viszonylagos értékű eszköz, hanem önmagáért való cél. Amíg nem a környezeti fenntarthatóság a legfontosabb; a hozzárendelt eszközök pedig nem ezt a legfőbb célt szolgálják. Addig bizony marad a folytonos válságkezelés, a kiigazítások, a megszorítások, a sorozatos környezeti katasztrófák következményeinek felszámolása, vagy jobb híján a károkért felelős hivatalnokok, politikusok "falhoz állítása"." Részletek>>

Lakner Zoltán: Lecsúszóban
"2004-től Orbán a "kádári kisemberhez" beszél (szó szerint), s nem fél alkalmazni a helyenként Torgyán-szintű demagógiát. Gyurcsány a szűkös szociális mozgástérről és az uniós pénzekből finanszírozott fejlesztésekről szólt 2006 tavaszán. Másról nem. Indulattal a hangjában utasította viszsza, hogy költségvetési kiigazításra volna szükség.
A Gyurcsány-kormány érdeme, hogy a reformokba belefogott. A miniszterelnök mostanra elismerte a "reformálás" módszerének hibáit: túl sok kérdés egyidejű megnyitása, a válaszok hiánya, a kormány teljesítőképességének és az ország teherbíró képességének túlbecsülése. A magát a modernizálás letéteményesének tekintő politikai tábor egyelőre nem tudta kormányzati teljesítménnyel igazolni önmagára kirótt küldetését. Ez az egész reformfolyamatot alááshatja, hiába dolgoztak még a legválságosabb napokban is a reformokat tartalmazó jogszabálytervezeteken.
A Fidesz célja, hogy a kormányzás hétköznapjai még akkor se jöhessenek el, ha a kormányzás minősége jelentősen javulna." Részletek>>

Dessewffy Tibor: Fuss, amint felkel a nap
"...a kedvezőtlen politikai reformklíma ellenére nincs más út, mint e reformok következetes végigharcolása. Nem az Európai Uniónak tett ígéreteink, a konvergenciaprogram miatt. Nem is csak a rendszerváltás befejezése, az oktatási, egészségügyi, közigazgatási rendszerek fönntarthatósága végett, az államszocialista masztodonok, a MÁV, a BKV, a Malév ésszerűsítésének elodázhatatlan kényszere miatt. Mindezeknél sokkal fontosabb, hogy ma egy - Polányi nevezetes fogalmával - Nagy Átalakulásnak vagyunk a részesei globálisan. Ez a Nagy Átalakulás teljesen új kompetenciákat és lehetőségeket juttat azoknak a nemzeteknek, régióknak és városoknak, amelyek képesek megérteni annak logikáját, és képesek annak megfelelően cselekedni. A globális kihívások tanulságait Thomas Friedman, a New York Times publicistája egy mandarinból fordított afrikai tanmesével érzékelteti: Valahol Afrikában minden reggel felkel egy gazella. Tudja, hogy gyorsabbnak kell lennie a leggyorsabb oroszlánnál, különben vége. Valahol Afrikában minden reggel felkel egy oroszlán. Tudja, hogy gyorsabbnak kell lennie a leglassúbb gazellánál, különben éhen hal. Mindegy, mi vagy, oroszlán vagy gazella. Fuss, amint felkel a nap. A nemzet, a mi és a következő generációk lehetőségei és életminősége a most elinduló reformok valódi tétje." Részletek>>

Lipovecz Iván: Államrezon
"Az igazi történet azonban csak most kezdődik. A világ arra kíváncsi: miféle tartalommal telik meg a konvergenciaprogram, a reformszándékokból mennyi lesz látható a parlamentnek október végéig benyújtandó - és részleteiben még mindig ismeretlen - 2007. évi költségvetés-tervezetben, mikor és hol mutatkoznak majd az első kézzelfogható jelei annak, hogy Magyarország január 1-jétől képes lesz az EU büdzséjéből érkező, évente ezermilliárd forint körüli pénzek fogadására. (Ellenkező esetben az EU azzal fenyeget, hogy áprilisban felfüggeszti a folyósítást.)
Elszántság, szakértelem, támogatottság - tulajdonképpen ezek lennének a fenti feladatsor végrehajtásának legfontosabb feltételei."
Részletek>>

Nagy N. Péter: Bush, mint Molnár Lajos
 "Molnár Lajos a búsképű lovagra emlékeztető helyzetbe került azzal a megszorítással, hogy még egy Sancho Panza sem mutatkozik körülötte. Szélmalom bőven. Egy időben kell megverekednie a világ legerősebb nagykapitalista láncolataiba bekötött gyógyszergyártókkal, a lakosság szinte feltétlen rokonszenvét bíró orvosokkal és a feudális-céhes kiváltságaikat proletár-szakszervezeti hatásossággal védő patikusokkal. Szemben egy szál miniszter. Ha másnak nem, neki nyilván feltűnt, hogy a kormány nincs ereje teljében, nem lehet arra számítani, hogy ha a miniszterelnök toppant egyet, hát az egész államapparátus felszegi a fejét, és indul célra tartott végrehajtási utasításokkal. Most Molnár Lajos a reformprogram. Így látszik igazán, milyen reménytelen helyzetben van a politika, ha az egészségüggyel szemben szeretné vigyázni az emberek pénzét." Részletek>>

Tamás Pál: Vészcsengő
"Korábban úgy láttam, hogy a Magyarországon kialakult kétpártrendszer (hiszen a kicsik mozgása lényegében reakció a nagyok küzdelmére) a stabilitás alapja. Hogy míg Közép-Európában máshol a politikai elit szereplését a folyamatosan bomló és újraalakuló koalíciók, a feltöredezett pártrendszer, a néhány évente újraalakuló politikai pólusok és az ideológiákról, elvekről leszakadt kormányzati szövetségek határozzák meg, nálunk a két kemény ellenfél sokkal gyakrabban teremt tiszta helyzeteket. S ez a küzdelem élteti a magyar eliteket. Óvja őket az Európában oly sokfelé megfigyelhető kollektív agyérelmeszesedéstől. Ez elvben talán igaz lesz a továbbiakban is. De az utóbbi hónapok történései azt mutatják, hogy az ilyen kétpártrendszer az ország sírásójává is válhat." Részletek>>

Tanács István: A sorrend
"Ha tavasszal még lehetett eredményesen kampányolni az agrár- és vidékfejlesztési támogatások tényével, a felzárkózás ígéretével, akkor néhány hónap múltán miért nem? A baloldal kormányon maradásának értelme sokak számára az volt, hogy szocialista- liberális irányítással valósulhasson meg az EU által finanszírozott felzárkózás. A tavaszi kampány múltával azonban az derült ki, hogy a nemzeti fejlesztési terv mégsem alulról fölfelé szerveződik, a társadalmi vita alig befolyásol valamit. A felzárkózási pénzből nem annyira sok kisebb, inkább kevesebb nagy projekt valósul meg. Egy másik, kommunikációs hibának látszó, de alapjaiban politikai természetű probléma, ahogyan a kormány és pártjai a megszorító intézkedésekről beszélnek." Részletek>>

Géczi József Alajos: A vezekléstől a vezeklésig
"A választások után azonban itt rögtön megint meglepetések következtek. A Fidesznél sosem az történik ami elképzelhető, hanem ami megtörténhet. Az MSZP meg volt róla győződve, hogy az újabb vereség után a Fidesz évekig nem áll fel. Másrészt a kormányfő környezetében úgy tűnik sokan túlbecsülték a menedzserkormányzás felké-szültségét és lehetőségeit. A választási győzelem után beszűkült a döntéshozói kör. A beharangozott reformkoncepciók sem voltak még készen. Talán ekkor kellett volna azonnal kiállni a közvélemény elé és integráltabb beavatásra, szélesebb „beszállítói körre” építve nyílt lapokkal újra kezdeni a tár-sadalmi párbeszédet. A helyszínen józan kocsmai őszinteségi rohamnak, fésületlen jópofáskodásnak tűnő öszödi „több mint baki” váratlan társadalmi hatása még akkor is el kell gondolkoztassa a balol-dalt, ha alantas eszközökkel szerezték meg az MSZP hálószobatitkait, és profi módon szervezik azóta a „spontán” társadalmi és intézményi reagálásokat. A szinte politikai vallásközösségé formálódott jobboldal revánsvágyán, a politikai roncsok életrekelésén túl figyelni kell a társadalom számos szegletének ugyancsak dühös, vagy keserű reagálására." Részletek>>

Veres János: Nem titkoltunk semmit
"Az államháztartási törvény arra kötelezi a kormányt, hogy a parlamenti választások előtt 30 nappal adjon tájékoztatást az államháztartás helyzetéről, arról, hogy milyen kötelezettségvállalásokról született döntés, amelyeket már a következő kabinetnek, vagy kabineteknek kell teljesíteni. Ez megtörtént, ellenőrizhető, jelenleg is olvasható az a vaskos anyag, amely bemutatja az államháztartás helyzetét. Március 10-én, vagyis 30 nappal az áprilisi parlamenti választások első fordulója előtt került ki a Pénzügyminisztérium honlapjára (www.pm.gov.hu). Azok, akik ma leghangosabban vádolnak minket az adatok eltitkolásával, amikor kormányoztak, nem tettek közzé ilyen tájékoztatást. Orbán Viktor pénzügyminisztere, Varga Mihály 2002 tavaszán nem tett közzé ilyet. Mégpedig azért nem, mert az Orbán-kormány azért, hogy elkerüljön egy ilyen kényes beszámolót, még időben kivetette a parlamenttel ezt az előírást az államháztartási törvényből."
Részletek>>

Bauer Tamás: A kormány ellen? Az ország ellen!
"Amióta Orbán Viktor előállt e népszavazási kezdeményezéssel, arról kérdezik az újságírók a jogászokat, hogy feltehetők-e népszavazásra az egyes kérdések. Könnyen lehet, hogy az egyes kérdések nem ellentétesek a törvény előírásaival. Jó lenne azonban visszanyúlni a Sólyom-féle Alkotmánybíróság 1993 januári döntésének logikájához. Amikor a Létminimum Alatt Élők Társasága az országgyűlés feloszlatását célzó népszavazáshoz gyűjtötte össze a szükséges számú (akkor még csak százezer) aláírást, az Alkotmánybíróság belátta, hogy egy ilyen népszavazási precedens az egész demokratikus rendszert destabilizálhatná, és - mint "burkolt alkotmánymódosítást" - elutasította a kezdeményezést. Ha most egyszerre népszavazásra tehetnék fel egy kormány reformpolitikájának egész sor fontos pontját, az a jövőért felelős kormányzás lehetőségét tenné egyszer s mindenkorra kérdésessé."
Részletek>>

Kiss Viktor: A megvalósult rémálom
"A gátlástalanul "hazug" marketingguruknak, a dőzsölő luxusesküvőket tartó kormányzati politikusoknak, a gazdasági-piaci szempontokat privilegizáló gondolkodásmódnak, a posztkommunista nosztalgiának, a "Nyugattal" szembeni szolgai engedelmességnek, a Che Guevara-pólóban feszítő tandíjpárti FIB-eseknek és az elitekkel való összefonódásnak (a bankár-menedzser kormánynak) persze nem sok keresnivalója van a "baloldali", a "szocialista" öndefiníció körül. Aki ezt mégis "legitimálja", hallgatásával elősegíti az "Európai baloldal" politikai eszközrendszerének átjátszását a legfőbb riválisnak, a Blair és Bush nevével fémjelzett politikai irányzatnak. Ez pedig végzetesen veszélyes, mert egy ilyen "kifosztás" után szinte lehetetlen (lesz) olyan politikai erő létrehozása, amely külsőségeiben és programjában "kompatibilis" az EU baloldalán kialakult konszenzus szervezeteivel. Amely a populista jobboldal legyőzésének egyetlen esélyét nem a globális kapitalizmushoz való alkalmazkodásban és az amerikai szuperbirodalom melletti kiállásban látja, hanem egy autonóm rendszerkritikai, szakszervezetpárti és EU-reformer mozgalom megerősödésében."
Részletek>>

Zimányi Zoltán: A fenyegetés
"A Hitető tíz-egynéhány éve hiteti már, hogy az ő mindenkori hitei az igaz hitek, az őt elvetőké pedig a hamisak. Hogy ő mindenkor morális felsőbbséget képvisel, ellenfelei pedig - kiváltképp, ha legalább egy kevéssé hatékonyak - kommunista tömeggyilkosok utódai. Hogy valójában az őhozzá való viszonyulás szabja meg, kicsoda-micsoda is - előbb a jobboldal, de azután - a polgárok, a magyarok, a családok, a haza - és az "emberek".
Tíz-egynéhány éve hiteti már, hogy Magyarországnak nem reformokra van szüksége, hanem olyan kormányra-hatalomra, amelynek élén ő maga áll. Hogy a nemzet gazdagsága, az "emberek" összjóléte az ő áldásos vezérletével és akaratával azonnal emelhető, és csak riválisainak alávalósága folytán kisebb a lehetségesnél. Ez a gazdaságfilozófiája. Hogy léteznek olyan csodamódszerek, varázs-átcsoportosítások, amelyek pl. a legbiztosabb állami bevételek (adók) drasztikus elengedésével állítják helyre egyszerre a krónikus költségvetési egyensúlyhiányt, javítják a közszolgáltatások színvonalát, és csökkentik az energiaszámlát. Hogy minden eredmény, amely közreműködése-irányítása nélkül született - eredménytelenség. Minden nélküle töltött négy év - mutathat bármit a trükkös statisztika - csak rosszabb életet hozhat nekünk. Ennek jegyében bélyegezte népnyúzónak, feleslegesnek annak idején a "Bokros-csomagot", ennek jegyében ígért 14. havi nyugdíjat tavasszal, és plakátolta ki most a velős választási jelmondatot: "Maradjon a pénz az embereknél!" Ennek a gazdaságfilozófiának minden egyes tétele külön-külön is hazugság, de együtt, rendszert alkotva már szemléletes hitetéssé válik.
A rendszerszerű és módszeres hazugság, a hitetés: mindenfajta populizmus esszenciája. A populizmus hazugságokból épített hit. Hamis hit, tévhit, erőszakos hit." Részletek>>