Ha nyaralóhelyeken, kertvárosokban vagy kistelepüléseken bámészkodik az ember a kerítések mögé, azonnal szembeötlik, melyik díszkertet tervezte hozzáértő, és melyikbe ültették a növényeket ahogy jön alapon. Gyakran látni, hogy nem sikerült összeillő cserjéket, fákat, évelőket és egynyáriakat kiválasztani. A városlakók többsége élénk színekkel próbálja feldobni a környezet sivár, rendszerint szürke, fehér és barna felületeit. A vidéki kertvárosokban a túl élénk és nagyon sokféle szín együttes alkalmazása helytelen. Általában olyan színeket kell választani, amelyek harmonizálnak, nem pedig versenyeznek a természettel.

A kert növényeinek kiválasztásakor kár lenne figyelmen kívül hagyni a hetekig tartó őszi színeződés díszítő hatását. A színek tervezésekor nemcsak a levelek, hanem a hajtások, ágak és a fakéreg színhatására is gondolni kell. Annak, aki nem bízza szakemberre az ősszel különleges színekben pompázó növények összeválogatását, ajánlatos növénygyűjteményeket, botanikus kerteket látogatnia, szakkönyveket böngésznie. A tetszetős kertészkönyvek számos szép fotóval kápráztatják el az olvasót, azonban nem árt az óvatosság. Ezért a faiskolát járóknak ajánlatos beszerezniük Retkes József és Tóth Imre díszesnek nem mondható, ám rendkívül hasznos Lombos fák, cserjék című munkáját, valamint Józsa Miklós Fenyők című könyvét. Ha nem sikerül megvásárolni, a faiskolákban nyugodtan kérjék el az árustól, hogy tanulmányozhassák. A kötet szerzői több száz növényt csoportosítottak különböző szempontok szerint. Az egyik csoport az ősszel színeződőké. Csak a juharfélékből tízet ismertet, például feketés vörös, sárga, lilás piros, pettyes, kékeszöld, piros, ezüstös levélszínűt.

A gödörásás előtt érdemes pontos kerttervet készíteni. Aki számítógépet és internetet használ, egyszerűbb helyzetben van: ha egy keresőprogramba beírja a "kertterv", vagy "kerttervezés" szavakat, bőséges kínálatból válogathat. Tanulmányozhatja az ajánlatok között megjelenő kész terveket, vázlatokat. Ezek után házilag is elkészíthető a terv felül- és oldalnézetben, amely végleges nagyságában is megmutatja a növényeket, és a vázlat színes ceruzával, pasztellkrétával az őszi színekkel is tarkítató.

Ha mindez elkészült, és megvan a beszerzendő növények listája, érdemes tájékozódni a faiskolai árakról. A tapasztalatok szerint a nagyobb településeken néhány kilométeres távolságban 30-50 százalékos különbség is lehet az árakban. A barkácsáruházak kínálata is kielégítő, de itt legyünk óvatossabbak, a sok importnövénnyel érdemes vigyázni. Meggondolandó a vásárláskori méret is. Akinek sietős, s a költségek sem számítanak, bátran vásároljon termetesebbet. Aki képes türelemmel kivárni egy-két év otthoni növekedést, harmad-negyed árért megkapja a fiatalabb növényt. Például egy tízéves, 2,5 méteres perzsa csodafáért 30 ezer forintot is elkérnek, míg az alig félméteres hároméves csak ezer forintba kerül.

Érdemes kerti leltárt készíteni, különösen az idén beszerzett évelők esetében fontos, hogy a tulajdonos tisztában legyen a télállósággal. Az árudák, különösen a nagy kereskedelmi láncok alkalmazottai nem mindig ismerik portékájukat. Különösen figyelmesen kell eljárni, ha a kísérőcéduláról kiderül, hogy importált cserjéről van szó. Ajánlatos írásos használati utasítást kérni; ha sikerül ilyet szerezni, esetleg érvényt lehet szerezni a reklamációnak.

A legnagyobb baj a télállósággal van. A legtöbb hagyományosnak mondható cserje biztonsággal teleltethető. Az orbáncfüvek, pimpók, mályvák tamariszkuszok, gyöngyvesszők a beteg, sérült és túlságosan öreg részek kivágásán kívül nem igényelnek mást télire. Semmiképp nem szabad ősszel metszeni a későn virágzó félcserjéket. Ebbe a kategóriába tartozik a nyári orgona, néhány zsályaféle, a kínai kékszakáll vagy a hortenziák többsége. A visszafagyás csökkentése miatt ezek némi tőtakarást igényelnek. Csak a takarás elbontása után érdemes eldönteni, hogy a bő virágzás érdekében mely túlélő részt fogunk meghagyni.

A jövő héten a kényszerből szabadban hagyott növények fagyvédelméről írunk.