- Ötvenhat alapélménye a nemzeti egység és a boldog felszabadultság volt - kezdte beszédét a köztársasági elnök, majd úgy fogalmazott: - Kádár rendszere viszont a forradalom vérbe fojtásán alapult.

Sólyom László szólt a vidéki forradalmak jelentőségéről és áldozatairól, a mosonmagyaróvári tömegről, amelybe belelőttek. Hangsúlyozta, hogy - a nemzetközi jog szakkifejezésével élve - ez a brutális, elfogadhatatlan és indokolhatatlan magatartás az emberi nem elleni bűncselekménynek számít. Égbekiáltónak nevezte, hogy az áldozatokról hallgatnia kellett a városnak, s az emberiség legősibb törvényét, a halottak eltemetésének jogát is megvonták tőlük.

Sólyom László szerint a hozzátartozóknak annyi vigaszuk maradhatott, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, s ma már szabadság van, és függetlenségben élünk.

- 1956 nem tűri a hazugságot - szögezte le Sólyom László, majd így folytatta: - Vagy a forradalom mellé állt valaki, vagy azok közé, akik vérbe fojtották azt. Ötvenhat vagy forradalom, vagy ellenforradalom volt. Ez volt a kérdés Kádár alatt 33 évig, és most is ez a kérdés. És egyértelmű a válasz.

Sólyom László a Gyász téren megkoszorúzta a sortűz áldozatainak emlékművét.