Ezek az idézetek nem egy szélsőjobbos honlap termékei: olyan üzenetek, amelyeket az egyik kereskedelmi tévé nézői küldtek be. Vannak mocskosabb szövegek is. Csak szét kell nézni a világhálón, hallgatni kicsit, miféle társalgások folynak a buszon, az utcán.

Nincs épelméjű ember, akinek ne okozott volna gyomorgörcsöt az a szörnyűség, ami Olaszliszkán történt. A cigányellenes népharag viszont véletlenül sem tekinthető jogos felindulásnak. Rasszizmus ez, amely jó alkalmat talált arra, hogy egy mindenkit megrázó, romák által elkövetett bűncselekmény nyomán a felszínre törjön.

Miskolcon két fogvatartott öngyilkosságot kísérelt meg. Ketten azok közül, akik a gyanú szerint Olaszliszkán gyermekei szeme láttára meggyilkolták Szögi Lajos tanárt. Mindketten életben maradtak, de kevesektől remélhetnek szánalmat. Valószínűleg akad, aki azt gondolja: kár, hogy nem sikerült.

Időnként gondolhatnának másra is. Például azok felelősségére, akik a jóvátehetetlen tragédia után rendületlenül uszítottak. Vagy szótlanul (elégedetten?) nézték, hogy a megtorlástól rettegő roma családok a nádasba menekülnek. Pedig a bujdosók nem gyilkosok voltak, hanem egy gyilkosként kezelt csoport tagjai. Olaszliszkai cigányok.

Mit bizonyít, hogy a két gyanúsított öngyilkosságot akart elkövetni? Netán azt, hogy még a bűnös cigányoknak is lehet lelkiismeretük? Dehogy. Nem bizonyít semmit. Azokat, akik eddig sem hitték, hogy a romák civilizálatlan ösztönlények, nem kell győzködni semmiről. A többieket pedig nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Így azt a Jobbikot sem, amelynek pártjelvényében kereszt díszeleg, és amely bejelentette, hogy forgalomlassító demonstrációt szervez Olaszliszkán.

A Szent István-bazilika előtt tegnap este gyertyagyújtással emlékeztek Szögi Lajos tanárra. Ha jó keresztények gyűltek egybe, akkor jutott néhány imafoszlány a cigányságnak is. Ki tudja? Talán segít.