Kálmán András, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány (ASVA) igazgatója szerint a jogvédő szervezetek munkájának köszönhető, hogy a statisztika romlott, azaz, hogy a rendőrség jobban odafigyel ezekre a bűncselekményekre.

De - mint a szakember hangsúlyozza - a bűnüldöző szervezet mindemellett elképesztő elmaradásban van. A legnagyobb baj, hogy az internettel a rendőrségnél szinte senki sem foglalkozik, mivel a netes bűncselekmények felkutatásának a centruma a Nemzeti Nyomozó Iroda, amelynek illetékessé- ge igen speciális: hétköznapi ügyekkel csak akkor foglalkoznak, ha terrorista fenyegetésről, vagy más különleges bűncselekményről van szó. Kezdeményezések ugyan vannak a rendőrségen belül - mint például a sikeres miskolci csoport -, de nem kapják meg a kellő támogatást. Kálmán András rendszeresen tart előadást a bűnüldözőknek, és meghökkentőnek tartja, hogy tíz rendőrből csupán öt internetezik, de abból csak egy a munkahelyén. Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert számos bűncselekményt követnek el már a világhálón, s ezek szenvedő alanya elsősorban a szerzői jog- és a bankbiztonság.

A filmkalózkodás szempontjából túlságosan előkelő helyen vagyunk a világban - jelenti ki Kálmán András. A Motion Picture Association felmérése szerint a világon a negyedik helyen állunk az egy lakosra jutó jogdíjveszteség tekintetében: Franciaország (37,4 dollár), Nagy-Britannia (24,5 dollár), Spanyolország (24,2 dollár) - Magyarország (23,6 dollár). Beszédes, hogy még Tajvanon (21,4 dollár) sem ilyen magas az egy főre jutó illegális költés. Az összkép még szomorúbb, ha a kalózkodást arányaiban nézzük: Franciaországban azért átlagosan 81,1 dollárt költ el legálisan egy polgár, míg Magyarországon csak 15,2-t - jóval kevesebbet tehát, mint kalózkiadványokra. Míg 2004-ben a feketebevételek aránya a teljes piac bevételeihez képest "csupán" 45 százalék volt, ez tavaly 73 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a veszteség kiadói szinten 102 millió dollár, mintegy 20 milliárd forint, nemzetgazdasági szinten pedig 199 millió dollár (ebből 9 millió a "hazai termék", azaz a magyar filmipar kára). Körülbelül 40 milliárd forint folyik ki tehát ezen a csatornán a nemzetgazdaságból, jelentős része az államháztartásból. Ezekben az adatokban benne vannak az úgynevezett háztartási - nem anyagi haszonszerzés céljából készülő - másolások is, ami ugyan büntetőjogilag nem mindig releváns, ám gazdaságilag annál inkább.

Kálmán András többször találkozott a "másik oldal" képviselőivel, például fájlcserélőkkel. Ezeknél az embereknél a technikai lehetőségek és a jogi szabadság összefolyik, és új alapokra helyeznének mindent - azaz, amit a technika lehetővé tesz, azt szabadon szeretnék kihasználni. Az, hogy az audiovizuális iparág milyen gazdasági modellben tudná fenntartani magát, az nem érdekli őket, de még az átlagembert sem - a jogvédők szerint tudatosítani kellene, hogy a magyar film esetében ez akár létkérdéssé is válhat.

Kálmán András szerint a másik harc a kalózok ellen az úgynevezett progresszív módszer, azaz a jó minőségű kínálat. De ez ma Magyarországon igencsak gyengélkedik. Egyrészt az online-terjesztés nagyon lassan alakul ki, a nagy stúdiók Kelet-Európában nem tudnak megegyezni a helyi internetszolgáltatókkal. (A pornóipar viszont már régóta szolgáltat digitálisan online.) Másrészt a hagyományos szakkereskedelem sem életképes. Az igényes készlettel rendelkező boltok bezártak, és átvette helyüket a hipermarketek raklaposnak becézett kínálata: csak azt tartják, amit biztosan el tudnak adni. A fizetőképes vásárló így kénytelen külföldi internetes boltok forgalmát gyarapítani.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy Magyarországon még azt sem tudni hivatalosan, mi is a DVD-formátum: multimédiás mű vagy egyszerűen filmhordozó. Erről éppen per folyik a forgalmazók és az Artisjus között, első körben a bíróság úgy döntött, hogy multimédiás mű. Ezt azt jelenti, hogy a hazai filmes cégeknek minden egyes DVD-korong sokszorosítása után jogdíjat kell fizetniük - ez alapjaiban rengetheti meg a szakmát. Arról nem is beszélve, hogy az EU a szerzői jog értelmezése alapján éppen az ilyen "átalánydíjak" eltörlését szorgalmazza.

Az igényes készlettel rendelkezõ boltok helyét átvette a hipermarketek raklaposnak becézett kínálata