Nem tudom, csak sejtem, mit érezhettek a hitelezői, forgott-e az ő gyomruk is, amint az enyém, amikor börtönéből Zalatnay Sarolta testőrök védelme alatt, teátrálisan elbukdácsolt az érte küldött fehér limuzinig, amely perceken belül csikorgó kerekekkel elindult a már hetekkel ezelőtt beharangozott szabadulóbuliba, a szabadulása előtt néhány nappal a nagy nyilvánosság előtt ajándékba kapott vadonatúj házába, vagy ki tudja, hova.

Nem is számít. Zalatnay Sarolta elítélt 2006. október 26-ával letöltötte a csalásért kiszabott jogerős büntetését, s ma már szabad ember. A közeljövőben megjelenik új könyve, "börtönnaplója", tévéshow-k ünnepelt sztárjaként az összes televíziót és bulvárlapot végigszambázza majd. Hívei megakoncertet szerveznek, ahol felléphet az összes nosztalgiacsillag. Azoknak viszont, akik évek óta hiába várnak egykor - magas kamat reményében - Zalatnaynak, a nevét viselő cégnek kölcsönzött pénzükre (ma is vagy 50 milliót követelnek tőle), úgy tűnik, le kell nyelniük a békát: csalásért elítélték ugyan, börtönben is ült, mégis ő a sztár, ők a vesztesek.

Vannak, nem is kevesen, akik gondoskodnak róla, hogy ne kerüljön többé szóba: a művésznő és védője egykor Cini súlyos betegségére hivatkozva kértek kegyelmet az államfőtől, hiszen "nem bírná ki a börtönben". Ma már sokan feledtetnék azt az ígéretét is, hogy minden hitelezőjét kifizeti. Nemrég egy börtöninterjúban már azt hangsúlyozta: az ítélet szerint nem kell fizetnie senkinek.

Néhány tucat hitelező ezt másként gondolja: ők az egykor kölcsönadott pénzüket követelik vissza, perelnek, végrehajtót fogadnak, keresik-kutatják, miből ez a nagy felhajtás Cini körül? Kik és miből fizetik a limuzint, a hétköznap használt autóit, ruháit, vacsoráit, létfenntartását? Miből él - s tévé show-k tanúsága szerint - az átlagnál jobban az az ember, aki mellől egy ideje már elpártolt a szerencse és a siker? Őket - úgy tűnik - nem hatották meg a szirupos börtönriportok, a televíziós "Nem vagyok én apáca" show, nem érdekli őket, hogy Cini milyen gyakran találkozhatott szeretteivel, kutyáival, miféle új kapcsolatra és mekkora mellekre vágyik.

Hitelezői azt a munkát szeretnék befejezni, amit a igazságszolgáltatás félbehagyott. Tudni akarják, "hová lett a pénzük"? A büntető hatóságok nagyvonalúan túlléptek ezen a kérdésen. Elvben mindenki egyetért abban, hogy a bűnözőt meg kell fosztani a bűncselekménnyel szerzett vagyonától, a sértettek kárát pedig minél jobban meg kell téríteni, hogy senki ne lehessen a más pénzéből se gazdag, se sztár. De mit tehet egy hétköznapi károsult akkor, ha az állam rendőrsége, ügyészsége és bírósága sem volt képes a bűnös pénzeket felkutatni? Meglehet, nem is akarta, különben csak rátette volna a kezét például arra a pénzre, amit Cini - vagy valamely hozzá köthető személy, netán társaság - az RTL egymillió 130 néző által megnézett műsoráért kapott. Hová lett ez a pénz?

És a többi?