A brüsszeli mószerolás, a magyar bel- és pártpolitikai lejáratás exportálása ipari módszerekkel történetesen akkor kezdődött, amikor Orbán Viktor kormánya tárgyalta ki a csatlakozási feltételeket. Az akkor ellenzékben lévő szocialisták rendre bírálták az akkori kormányt, vagy azért, mert túl engedékeny, vagy azért, mert veszélyesen makacskodik, vagy azért, mert veszélyezteti a demokráciát. Később Kovács László, amikor megint külügyminiszter lett, rendre feltűnést keltett azzal, hogy brüsszeli sajtóértekezletein mindig volt egy Orbán-betét, hosszabb-rövidebb tiráda az akkor már ellenzéki Fidesz-vezér ellen. Szó se róla, több kétértelmű megfogalmazásával Orbán miniszterelnökként és ellenzéki vezérként is gyakran adott okot kritikára, félreértelmezésre és magyarázkodásra. Amíg kormányon volt, Orbán nagyon rossz néven vette a hazai ellenzék külföldön elhangzó vagy onnan visszhangzó kritikáit, lista is készült bizonyos "hazaárulókról". E logika szerint ő most éppen ... volna, csak be kell helyettesíteni a szót a képletbe. Nem tesszük, eleve hibásnak tartjuk az ilyen képleteket.

A normális logika kedvéért: a mindenkori ellenzék kétségtelenül megteheti, hogy a saját kormánya ellen ágál Brüsszelben vagy másutt. Ám eleve furcsa és veszélyesen kétértelmű az ilyesmi. A hallgatóság feszengve hallgatja, még ha esetleg jól is jön neki a saját politikai céljaihoz. Ettől függetlenül a sárdobáláson kívül az effajta mószerolásnak semmi értelme nincs. Az EU nem Gyurcsány miatt adja, és nem Orbán miatt veszi el a támogatási pénzeket, fordítva sem így lenne. Hanem egy konkrét szabályrendszer és kialkudott, rendezett alku alapján. Egy részüket automatikusan, nagyobb részüket konkrét pályázati projektekre, szigorú ellenőrzés közepette. Orbán, ha akarná, akkor sem veszélyeztethetné igazán a Magyarországnak szánt milliárdokat. Az EU világosan "nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból" semmilyen kormánynak, ha kéri ezt valaki, ha nem. Orbán csak azért kérte ezt, hogy ugyanebben a mondatban hazugnak, csalónak, a kommunizmus örökségét fel nem adónak minősíthesse Gyurcsány kormányát. Minek ehhez az EU? Amit Orbán veszélyeztet, az a magyar kormány reális megítélése, ilyenformán elkerülhetetlenül okozhat újabb rossz előítéleteket Magyarország uniós értékelésében. Annyi biztos, hogy Orbán rátesz egy lapáttal arra a problémahalmazra, amelyet az immár öt éve kormányzó szociálliberális koalíció idézett elő, vagy nem oldott meg. A magyar kormány iránti nemzetközi bizalmat nem elsősorban Orbán befolyásolja - de ő is. Felelős ellenzéki vezetőként ódzkodnia kellene attól, hogy okot vagy ürügyet szolgáltasson azoknak, akik kételkednek Magyarország uniós felkészültségében. Orbán konkrét kételyt támaszt: nem biztos, hogy Magyarország képes lehívni és értelmesen felhasználni a német, holland és más adófizetőktől kapott uniós pénzeket. És megtörténhet, hogy több elbírálási határesetben sok döntéshozó fejében ez a kétely a pályázat elutasítása felé billenti a mérleget. Amúgy is van előítélet az újoncokkal szemben, és ezek csak erősödtek.

A mostani, ellenzéki mószerexport mint lehúzóágazat egyre kínosabb hungarikum. Két bizonyos következménye van. Az egyik, hogy az ország iránti bizalmat tovább csökkenti. Ez volna a nemzeti érdek? A másik, hogy a külhoni döntéshozók fejében rögzül: Orbán kétértelmű radikalizmusához képest Gyurcsány, legyen bár vele sok más gond, mégis a kisebbik rossz. Minden, a minapi Orbán-fellépéshez hasonló "európai" történet azt sugallja, hogy a Fidesz-elnök nem alternatíva, nem megoldás a magyar gondokra. Mindentől függetlenül: hát lehet, hogy ez volna a Fidesz érdeke?