A szeptemberi autómentes napon ötletes kiállítási standot láttam az Andrássy úton. A fiatalok a feltehetően nagyszámú félredobott, kiselejtezett, roncsbiciklikből raktak össze és újítottak fel kerékpárokat. Igazi környezetbarát kezdeményezés, amit hulladék újrafelhasználásnak is nevezhetünk. Némi barkácskészség persze kell hozzá, de az így feltámasztott kétkerekűk szerény üzleti hasznot is hozva kitalálóinak, bővíthetik a légszennyezés-mentes közlekedés résztvevőinek körét.

Kérdés persze, hányan lennének vevők ma nálunk az ilyen helyrepofozott drótkerekekre? Merthogy az igazán trendi mostanában a márkás, csillogó-villogó, mindenféle extrával felszerelt, akár többszázezer forintos gép, amelyet büszkén lehet a kocsi csomagtartóján mutogatni, hamar kidobva a kiszolgált, régi bicajt.

Most hétvégén Amszterdamban jártam, ami ugye tudvalevőleg biciklis város. Való igaz, az embernek észnél kell lennie, merre talpal, mert a kerékpárutak mindenütt ott vannak és a kerekezők áradata elől időben kell kitérni. Vasárnap délelőtt például gyermeküléses bringák tömege lepte el a várost, előző éjjel meg a szórakozóhelyek előtt volt kétkerekű csomósodás. Feltűnt viszont a tragacsnak is mondható kerékpárok nagy száma. Szinte mindegyik járgány rozsdás, jó régi gyártmány, semmi cicoma, fölösleges firlefranc. A kormányok ódivatúak, a vázak leharcoltak, pedig tulajdonosaik nem tűntek éppenséggel hajléktalannak.

Hát igen, ők a bringát életszerűen, közlekedésre és már nagyon-nagyon régen használják. Állítólag persze lopják is az új gépeket, na de hát ebben a két ország között nem hiszem, hogy nagy a különbség.

Én mindenesetre a magyar re-cikliseknek sok sikert kívánok. A hazai piacon eladott évi többszázezer (!) új kerékpár mellett talán nekik is jut némi hely.

Kovács Bence