A tanítás dobálással kezdődik
A legtöbb általános és középiskolában játszani a szünetben, a kirándulásokon vagy a "lyukasórákon" lehet. A feszített tempó, az időhiány és a rengeteg tananyag ennyit enged. Más a szemlélet a fóti Waldorf- iskolában, miként a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskolában is.
László Éva a fóti Waldorfban irodalmat és angolt tanít, önállóságra és művészi képességre helyezve a hangsúlyt. - Nálunk minden reggel nyolc órakor labdadobálással kezdődik a tanítás - meséli. - Körbeállunk, és mindig ugyanannak dobjuk a labdát, de ugyanattól is kapjuk vissza. Később egyre több labdával játszunk, így nagyon kell figyelni, melyiket kinek kell passzolni. Ez remek ébresztő és koncentrációs gyakorlat. A nyolc és tíz között tartó epochákban mindig van egy ritmikus rész, ami megtöri az egyhangúságot, és élénkebbé teszi a gyerekeket. Irodalomórán a verseket skandálva mondjuk, ez beszédtechnikai fejlesztésre is jó, közben lábdobogással vagy tapsolással is adjuk a ritmust. Sokszor felállunk, menetelünk, és el is játszszuk, amiről olvasunk.
Ismétléskor az úgynevezett igaz-hamis játékkal elevenítik fel egy-egy mű szereplőit és a cselekményt. A tanulók felosztják egymás közt a szerepeket, és az izgalmasabb vagy temperamentumosabb részt előadják. Így kiélik az esetleges agressziót és a szélsőségesebb érzelmeket. Nyelvórákon szóláncot játszanak, bingóznak, keresztrejtvényt fejtenek. Ünnepekkor az egész iskola egy nagy rétre költözik, és együtt számháborúzik.
- Napirendünk miatt nálunk sokkal több a mozgás, mint máshol - mondja Simon Nóra, a hatodikosok osztálytanítója. - Reggel a tanító minden érkező gyerekkel kezet fog, és az óra elején, aki akarja, elmesélheti, mi foglalkoztatja éppen, mi történt vele tegnap óta. Van, hogy csak tíz percet ülnek a diákok a padban. Számok tanításánál megkérdezzük: miből van egy, miből van kettő stb. Az a csúcs, amikor rájönnek, önmagukból is egy van, nem csak a Napból vagy a Földből.
A betűkhöz egy-egy verset kapcsolnak: "Á, ámulva néztem a tájat, magas hegy ormán a várat." A tanítónő szerint ezzel kifejezi az "á" csodálkozó minőségét, és egy örömélményt is ad a gyerekeknek. Aztán leírják a betűt a levegőbe, majd zsírkrétát fogva a lábujjaik közé egy nagy papírra rajzolják, és utolsó lépésként kerül a füzetükbe.
A nagyobbak a tornaórán az udvaron futnak, és ha földrajzból az égtájakat veszik, megfelelő alakzatot alkotnak. Amikor történelemből a görögöknél tartanak, tornaórán gerelyhajítás és gimnasztika a tananyag. - Egyik kedvenc tanári feladatom a bizonyítványvers - teszi hozzá Simon Nóra. - Év végén minden diáknak személyre szóló verset írunk, olyat, ami csak rá illik. Nyáron megtanulják, szeptemberben mindenki elmondja a sajátját.
Más szempontok szerint játszik egy gyógypedagógus. Az értelmi sérült gyerekeknél a játék szinte az egyetlen eszköz a fejlesztésre. Itt másképp fontos a játék. - A gyógypedagógia lényege a középsúlyos értelmi sérültek esetében az érdeklődés felkeltése. Ezekből a gyerekekből hiányzik a kíváncsiság, és ezt a hiányt játékterápiás módszerekkel pótoljuk - mondja Gyurkovics Rita, a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola gyógypedagógus tanára. - Érzékszerveiken keresztül próbáljuk felkelteni a figyelmüket. A korai fejlesztő csoportba már pár hónapos gyerekek is járnak, szüleikkel együtt körülbelül egy órát töltenek nálunk. Őket úgy kell megtanítani játszani, hogy kiemelkedjenek a passzivitásból, és felfigyeljenek környezetükre. Közben a szülővel is foglalkozunk, lelki gyógyítást végzünk. A komplex játékterápia mindig mozgásból indul ki. A legkisebbeknél ez mozgatásban jelenik meg, később hintázással és nagylabdás gyakorlatokkal ösztönözzük őket cselekvésre. Az óvodáskorúak hat-nyolc fős csoportja igen heterogén. Náluk a csoportos játékra helyezzük a súlyt, meg kell tanulniuk együtt játszani. Van olyan kisfiú, aki játék babának nézi a társát, és ráfekszik. Tehát az egymásra figyelés központi kérdés.
Sokféle mozgáseszköz áll a gyerekek rendelkezésére: ilyenek a különféle hinták, a babzsákok, a hulahoppkarikák, a trambulin, valamint a hatalmas méretű, színes gumilabdák, amelyekre rá is fekhetnek, rücskös vagy lukacsos felületük még figyelemfelkeltőbb.
- Az iskolai oktatás is a játékba ágyazódik - meséli a gyógypedagógus tanár. - Harmadik osztályban a betűk tanulása mozgásos játékként zajlik: fonalból, gesztenyéből kirakjuk az adott betűt, esetleg dörzspapíron az ujjukkal rajzolva tanulják meg az alakját, vagy ők maguk formálják meg azt. Lehet, hogy valaki sosem fog tudni írni, olvasni, de szeret só-liszt gyurmából figurákat készíteni vagy főzőcskézni. Azt kell mindenkinek megtalálnia, amiben örömét leli. Van, hogy egy kis tükörre festenek, majd letörölve "megtalálják" önmagukat. A rácsodálkozás lendíti őket előre.
A számok tanításánál először a formákat, színeket és a mennyiségeket kell elkülöníteniük a gyerekeknek. Ehhez vannak a "szétválogatós" játékok: az egyszínű vagy az ugyanolyan formájú tárgyakat kell egy helyre gyűjteni, gyöngyfűzéskor pedig egy adott mintát kell lemásolni. Fontos a zene is. Hallgatnak komolyzenét is, de gyakran ők maguk zenélnek. Hatalmas sikerélmény, amikor rájönnek, hogy az előbb hallott hangot ők okozták a kezükben lévő ütőfával vagy a kongával.
- A nagyobbakkal szoktunk Ki nevet a végén?-t és egyéb speciális társasjátékokat játszani - folytatja Gyurkovics Rita. - Nagyon népszerű a golyófürdő. A négy alapszínben pompázó, nagy műanyag golyókat lehet szín szerint csoportosítani, vagy vödörbe célozni velük. Legózáskor az ívelt formából egy kört kell kirakni, amelyen végig tud menni a kisvonat. Bábozni a hangutánzások miatt szoktunk, szappanbuborékokat a számoláshoz fújunk. Egy kicsit bohócnak, de mindenképpen kreatívnak kell lennünk. A személyes kapcsolaton keresztül szinte mindent el lehet velük érni. A cél: örömteli együttlétben fejleszteni a gyerekeket.
