Irak: hatpontos amerikai követelés
Spanyolországtól Indonéziáig nyúló iszlám kalifátus rémképét vázolta fel tegnapi sajtóértekezletén George W. Bush. Az amerikai elnök szerint ezért sem lehet meghátrálni Irakban. Ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy elégedetlen a helyzettel, és sürgette, hogy a bagdadi kormány vállaljon nagyobb szerepet a válság megoldásában. Arra a felvetésre, hogy az iraki konfliktus már régebben tart, mint az Egyesült Államok számára a második világháború, Bush azzal felelt, hogy ez másfajta harc, itt nincsenek ellenséges nemzetállamok, amelyeknek hadiflottájuk vagy hadseregük lenne. A jövő nemzedékek Bush szerint nem értenék, mi ütött a 2006-ban éltekbe, hogy hagyták a világ olajkészleteit szélsőséges rezsimek kezébe csúszni.
Bush azt követően állt ki a sajtó elé, hogy előzőleg Bagdadban Zalmay Khalilzad amerikai nagykövet és George Casey tábornok gyakorlatilag új politikát hirdetett meg. Ez hat pontban szabja meg az amerikaiak elvárásait: 1. Az iraki törvényhozásnak meg kell állapodnia az olajjövedelmek elosztásáról. 2. demokratikus garanciákkal kell kiegészíteni az alkotmányt. 3. A Baath párt tagjainak a közéletből való száműzésére létrehozott bizottságokat megbékélési testületekké kell átszervezni. 4. Meg kell oldani a pártmilíciák és a halálosztagok problémáját. 5. Tartományi választásokat kell kiírni. 6. Növelni kell a kormánycsapatok erejét és a lakosság beléjük vetett bizalmát.
A különböző pontoknak nem szabtak konkrét határidőt, bár Khalilzad szerint az olajjövedelmekről "heteken belül" meg kellene állapodni, és Iraknak egy-másfél éven belül meg kell tudnia védeni magát. Nuri al-Maliki iraki kormányfő tegnap szintén sajtóértekezletet tartott, amelyen hangsúlyozta, hogy nem állapodott meg az amerikaiakkal határidőkről. Ugyanakkor élesen bírálta az amerikaiakat, amiért azok Bagdad Szadrváros nevű, síiták lakta negyedében támadást intéztek a Muktada asz-Szadr hitszónok parancsnoksága alatt álló Mahdi Hadserege ellen. A sebesültek és a halottak rokonai közül sokan Malikit hibáztatták a támadásért, amelynek kapcsán az amerikaiak külön kiemelték, hogy arra az iraki kormány felhatalmazásával került sor.
Irakban a legnagyobb probléma éppen a fegyveres erőkbe beszivárgott pártmilíciák lefegyverzése. A kormánytöbbség része a Muktada asz-Szadr által vezetett radikális síita pártszövetség, a Mahdi Hadserege Maliki hatalmi bázisához tartozik. A síita lakosság a gyakran tehetetlen hadsereg helyett a milíciáktól vár védelmet a szunniták támadásaival szemben. Délen, ahol nincsenek szunniták, a síita milíciák egymással is háborúznak. Az amerikaiak igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a fővárost és a legfenyegetettebb síita településeket, de közben fokozódó veszteségeket szenvednek, ami a november 7-i időközi törvényhozási választások előtt elviselhetetlen politikai terhet ró a Fehér Házra. A Demokrata Párt azt sürgeti, hogy Bush szabjon végre határidőt, meddig maradnak az amerikai csapatok Irakban. Az elnök erre nem hajlandó, ami a Republikánus Párt kongresszusi többségébe kerülhet.
Washingtonban egyre komolyabban tárgyalják, milyen következményekkel járna Irak felosztása három, legfeljebb laza föderációt alkotó tartományra. Ennek lehetőségét tegnap a BBC-nek nyilatkozva Margaret Beckett brit külügyminiszter is elismerte. Irak az első világháború idején a Közel-Kelet felosztásáról született brit-francia paktum terméke. Az ország 1932-ben vált formálisan függetlenné, ezt megelőzően a bagdadi kalifátusnak a tatárok általi lerohanása, azaz 1258 előtt volt önálló állam. A gyarmattartók három, egymáshoz nem szervesen kapcsolódó területet egyesítettek, a déli, síiták lakta mezőgazdasági körzetet, a szunnita törzsek jórészt sivatagi földjeit és a kurdok északi hegyvidékét.
Az ország szétbontásának két nagy akadálya van. Az északi és a déli olajmezők nélkül a szunniták nyomorognának, míg a síiták és a kurdok nem akarják finanszírozni azokat, akiket korábbi elnyomóiknak tekintenek. Másrészt a közel-keleti erőegyensúly is felborulna. A szunniták oldalán Szaúd-Arábia, Szíria és Egyiptom léphetne fel, a síitákat Irán venné védelmébe, Ankara pedig elviselhetetlennek tart egy független kurd államot, amely Törökországhoz tartozó területekre is igényt jelenthetne be. Beckett ennek ellenére azt mondta, hogy "ha ez amit akarnak, ha úgy vélik, hogy ez működne, akkor az más ügy".