A negyven év óta első szabad választások megelőző fordulójára hosszas előkészületek után, rekordlétszámú ENSZ-megfigyelők és békefenntartók felügyelete mellett került sor. A voksolás az aggasztó előjelek ellenére kisebb atrocitásoktól eltekintve viszonylagos nyugalomban zajlott. A korántsem letisztult politikai erővonalakat híven érzékelteti, hogy az elnöki címre harminchárom jelölt áhítozott. A második fordulóban már csak a két legtöbb voksot kapott jelölt, a jelenlegi államfő, Joseph Kabila, illetve egyik alelnöke, Jean-Pierre Bemba versenyeznek.

Az október 29-i szavazásnak kettős tétje van. Egyrészt, hogy a két - egymással éles ellentétben álló - jelölt közül ki ülhet a "trónra", de ennél fontosabb, hogy a választások után tovább konszolidálódik-e az ország, vagy ismét a fegyverek mondják ki a döntő szót. Noha a hivatalosan három éve lezárt, csaknem négymillió halálos áldozatot követelő polgárháború kezdetét a rettegett diktátor, Mobutu Sese Seko 1991-es megbuktatásától számítják, valójában közel fél évszázada nem volt béke a közép-afrikai államban.

Vajon a nép bízik-e Kabilában, aki kormányzásának eddigi öt éve alatt elérte, hogy a legnagyobb lázadó szervezetek letették a fegyvert, s viszonylagos nyugalom költözzék a sokat szenvedett országba? A 35 éves politikus, aki a Néppárt az Újjáépítésért és Demokráciáért (PPRD) nevű szervezet támogatásával, de független jelöltként indult, az első körben az érvényes voksok 45 százalékát kapta. Több mint kétszer annyit, mint legnagyobb vetélytársa, a korábbi katangai lázadó, a gerillaszervezetből párttá alakult Mozgalom Kongó Felszabadításáért (MLC) vezére, Jean-Pierre Bemba.

Az államfő kritikusai szemére hányják, hogy a hosszú polgárháború után még csak pislákoló gazdasági életet a korrupció uralja, továbbá máig sem sikerült leszerelni, és az iskolákba visszaterelni a milíciák gyermekkatonáit, megfékezni az AIDS-t, és elegendő élelmiszert előteremteni. A Kongó egyik leggazdagabb embereként számon tartott Jean-Pierre Bemba - akit családi kötelék fűz Mobutuhoz - fő választási jelszava, hogy ő "száz százalékig kongói", míg Kabila ereiben állítólag ruandai vér is folyik. Igaz, cserébe az elnök hívei "kiderítették", hogy Bemba anyja angolai. Ennél sokkal súlyosabb viszont az a vád, miszerint a polgárháború idején a katangai vezér evett a legyőzött pigmeusok húsából.

Kérdés, hogy a két volt hadvezér közül a kongói nép melyikükben látja majd a képességet valódi béke megteremtésére, hogy végre a lakosság is hasznát lássa a páratlan ásványkincsvagyonnak. Az is bizonytalan, hogy a vesztes fél elfogadja-e majd a voksolás eredményét, avagy ismét fegyvert ragad a hatalom meg- vagy visszaszerzéséért.