A felnõtté válás, az érés során komoly hormonális „viharok” zajlanak le a szervezetben. A hormonok és az ebben a korban szintén jelentõs változásokon átmenõ idegrendszer befolyásolja elsõsorban a vérnyomás ingadozását. A vegetatív idegrendszer úgynevezett szimpatikus és paraszimpatikus részének egyensúlya izgalom hatására felborul, és az elõbbi (tehát a szimpatikus) túlsúly miatt átmenetileg megemelkedik a vérnyomás. A stressz természetesen mindenkire, felnõttre, gyerekre egyaránt hat, ám mértéke, testi reakciója a fiataloknál szélsõségesebb. Ráadásul a vérnyomás, akár a pulzus, nem állandó érték, a megterhelés mértékétõl függõen folyamatosan ingadozik.

Ezekre az okokra vezethetõ vissza az is, hogy az egyre elterjedtebb otthoni vérnyomásméréskor elõbb-utóbb minden szülõ – és persze gyerek – egyre idegesebb lesz. Az emberek szeretik az állandóságot, azt pedig hiába keresik a vérnyomásmérõ kijelzõjén. Ezért is kell nyugodt körülmények között, többször is megmérni a vérnyomást, több napon át, legalább kétszer, reggel és este. Az normális, hogy esténként valamivel magasabb értékeket mérünk. Mint ahogy az is, hogy reggelre lemegy a vérnyomás. Ezt hívják a vérnyomás normális napszaki, diurnális ingadozásának.

Az orvosnál egy plusznehézséggel kell számolni: az úgynevezett „fehérköpeny-hipertóniával”. Ez azt jelenti, hogy a beteg, az orvos fehér köpenyének láttán automatikusan szorongani kezd. Magának se vallja be, de fél a rendelõben, a vizsgálat eredményétõl, annak következményeitõl. Mondjuk, hogy a laboratóriumi vizsgálatok miatt meg fogják-e szúrni. Lássuk be, erre reális esélye van, hisz az „igazi” betegség kizárására valóban számos módszert bevetnek (így természetesen laboratóriumi „szurit” is). Tehát megemelkedik a vérnyomás. Akár a pulzus, amikor „torkunkban dobog” a szívünk.

Ezért azonos körülmények között, tízperces idõszakonként többször kell kontrollálni a vérnyomást (az más kérdés, hogy jut-e erre elegendõ idõ, egy túlzsúfolt rendelésen). Mire az utolsó mérésre többé-kevésbé megnyugszik a páciens, több Hgmm-rel alacsonyabb vérnyomást fog produkálni.
Léteznek persze korrekt, a szubjektív tényezõket kizáró vizsgálatok is. ABPM-nek hívják azt az övre akasztható, kis walkmanszerû készüléket, amelyet a karra (az ing alá) helyezett mandzsettával kötnek össze, és 24 órán keresztül fél-egy óránként méri a vérnyomást. Így már valóban sok adatból vonható le következtetés, többek között éjjeli értékekbõl is. Az ABPM le is vonja a konzekvenciát: egy számítógéphez kapcsolják a memóriáját, és a statisztikai értékelés kiadja, hogy valódi vérnyomás-emelkedésrõl van-e szó, vagy sem.
Ha az eredmény kóros, még számos vizsgálatot kell elvégezni. Elsõsorban a vizeletet, a vesefunkciókat kell ellenõrizni, ultrahanggal is, mert bizonyos vesebajok nagyon alattomosan támadnak, és akár hipertóniát is okozhatnak. De több egyéb kórt is ki kell ahhoz zárni, hogy kimondhassuk: a vérnyomás megemelkedésének nincs komoly szervi oka.

A hipertónia tehát ebben a korban nemcsak ritka, de szerencsére többnyire átmeneti. Nyugodt, egészséges életmóddal, sporttal – hiszen a hízás is hipertóniára hajlamosít – többnyire rendezhetõ, és csak ritkán igényel hosszas gyógyszeres kezelést.
Ám a vérnyomást már gyerekkortól ajánlatos rendszeresen mérni. A nemzetközi elõírások évente legalább egy vérnyomásmérést javasolnak. Nyugodt, sztenderdizált körülmények között.
Dr. Nemes János