Sőt, még azt is elismerem, hogy talán még én is jó szívvel beültem volna egy Lorenzo Lamas vagy Michael Dudikoff főszerepelésével készült akciódarabra (Chuck Norrisról nem is beszélve), amin szétröhögöm magam, de kígyókból nem kérek. Pláne, ha a filmkészítők abban élik ki aberrációjukat, hogy a repülőn elszabaduló nyálkás állatok a lehető legkülönbözőbb helyeken marják meg a szerencsétlen utazókat. Például mellbimbón, nemi szerven, amik aztán látványosan tudnak bedagadni, felfúvódni. A beteg humorra mindenesetre multiplexbelépőért nem sokan izgultak fel, viszont milyen sláger lesz ez DVD-n! A bolhapiaci kiadás.

A hét öt másik bemutatója úgy vérzett el, hogy észre sem vettük őket. Sajnos erre a sorsa jutott a nyolcvanöt éves Jancsó Miklós, akinek ötödik Kapa-Pepe filmje, az Ede megevé ebédem (1578 néző) élményszámba menő kaland, talán az elsőnél, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten címűnél is jobb. Valahogy sikerült az idős mesternek megfilmesítenie azt az abszurd kort, világot, amelyben ma élünk. Ráadásul, ami humort belevitt, az attól lett igazán hatásos, hogy aktuális lett - bár ez a véletlenen múlt. Hacsak nem rendelkezik látnoki képességekkel Jancsó Miklós. Honnan tudta például, hogy a vekker ilyen fontos használati tárgy lesz?

Az új német film létjogosultságát ugyan igazolja a Kőkemény című gengszterdráma, de a hullámzó színvonalú munka ahhoz kevés volt, hogy a rétegművek iránt érdeklődőket megmozgassa (758 néző). A következő kategória a szinte észrevehetetlen filmeké: Élj boldogul (343 néző), Járvány (300 néző) és az igen jó dokumentumfilm hírében álló Cseh álom (281 néző). A Sírugrók pedig csaknem szó szerint senkit sem hatott meg: bár az a 65 ember, aki látta, boldog lehet, mert pazar kis darab déli szomszédainktól.