Akkor most hétfőn az történt, amire Kerényi gondolt? Ami a Fideszt illeti, nem kapunk választ. Október 23. kapcsán is a rendőrséget, a kormányt és Gyurcsány Ferencet vették ostrom alá, mondván, ami történt, az ő felelősségük.

Akárkié is: alpári szégyen. Politikai kábítószertől felpörgött emberek eltökélt brutalizmusa, a mellékutcákban fasisztoid jelszavak a jobboldali messiásvárás néha csodálkozó közegében.

A Fidesz szerint mindez nem történt volna meg, ha Gyurcsány nem hazudik, ha a választókat nem csapják be, ha a bizalomért cserébe nem megszorító csomagot kapnak. Meglehet, de rögtön tegyük hozzá, ha nem a Fidesz gerjeszti az elégedetlenséget, az nem így robban ki. Ez igaz még akkor is, ha Orbán Viktor az utolsó pillanatban (megint) visszalépett, és a tömeg által várt végső visszaszámolás helyett népszavazást ajánlott.

Többen csalódtak, s - tudósítóink szerint - már a gyűlés közben elindultak, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik akkor már verekedtek a Kerényi-féle forradalomért.

Sajnos volt rá ok, hogy a Fidesz-nagygyűlésen keressenek tájékozódási pontokat. Lassan tíz éve ez az a párt, amely legfontosabb ellenfeleitől a létezés jogát is elvitatja, amely a szóbeli erőszak semmiféle formájától nem tartja magát vissza. Az 1997-es Ellenzéki Nyilatkozatban követték el az eredendő bűnt: idegenszerűnek nevezték az akkori koalíciót, amely kifejezés szélsőjobboldali felhajtóereje végtelenül nagy, a mögötte húzódó szándék - idegenekre és magyarokra, nemzetiekre osztani a politikai pályát - antidemokratikus. Csurka István ennek kapcsán pontosan jellemezte Orbán Viktort, amikor azt írta, hogy Antall József mezében lép föl, de az ő, mármint Csurka István szavait használja. És valóban, innen már nem volt megállás: a liberálisok Orbán szerint tudatosan rombolják a nemzet kultúráját (ugyan, miért tennék? - kérdezném félve, hogy netán még választ is kapok), a baloldal, amint csak tehette a magyar történelem során, rárontott nemzetére (a miértre már válaszolt is Orbán, valamiféle genetikai diszpozíciókat említve). Persze, hogy ilyen ellenféllel szemben megengedhető, hogy vészforgatókönyvet írjanak (amely eloldja az állampolgárokat alkotmányos kötelezettségeiktől - még a Horn-ciklusban), persze, hogy a hazát kell veszélyben láttatni, amikor pártunk vesztésre áll a 2002-es választásokon, és csak természetes, hogy a Gyurcsány-kormányt fenyegetve az embereket "a nyílt és rejtett ellenállás" lehetőségeire emlékeztetik. Így magától értetődik, hogy oda állnak nagygyűléssorozatot tartani, ahonnan néhány héttel korábban a tévéostrom indult, hiszen az ellenfelet évszámra és tudatosan a megsemmisülés fenyegetésével is illetik.

Sajátos a helyzet: nem lehet egyenlő mércével mérni az utca iránti felelősséget. Balról soha nem indul támadás. "Vesszen Orbán" skandálás itt tizenhat éve nem volt. Antall se, Torgyán se. A baloldal csak szavaz. A jobboldal pedig azt gondolta, hogy mondhat bármit, az utca éppúgy megáll a szakadék szélén, ahogy Orbán szokott. Ennek vége.

Orbán Viktor - a háttérben Wilfried Martensszel - megint visszafordult, de arra nem vesztegetett szót nagygyűlése résztvevőihez, hogy mit tegyenek egy megbomlott város közepén.

Pedig Orbánnak vannak szavai az ilyen helyzetekre. 1992. október 26-án, a Göncz Árpádot ért atrocitást követően használta is őket: "Felszólítjuk a kormányt..., hogy a lehető legkeményebben lépjen fel a polgárok nyugalmát veszélyeztető csoportokkal szemben."