Az erkölcsöt hiányolja egy belga lap
A mérsékelten jobboldali újság egyik cikkében az 56-os menekült Bárdos Miklós professzorral készített megindító interjút emlékeiről. A másik írás a pillanatnyi helyzettel foglalkozott, beszámolva a hétfői nemzetközi megemlékezés előkészületeiről, illetve a tüntetésekről és azok hátteréről, riportszerűen.
"Mire gondolnak a magyar hatóságok, amelyek ma 46 (sic!) állam- és kormányfőt fogadnak az ötvenéves megemlékezésre? - tette fel a szónoki kérdést Christine Dupré különtudósító. - Azt, hogy Orbán Viktor, a kemény jobboldali ellenzék vezetője újrakezdi? Hogy hat héttel az időnként kirívóan erőszakos tüntetések kezdete után (ezek annak a hangkazettának a közzétételére reagálnak, amelyen Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök beismeri, hogy eltitkolta a nyilvánosság elől a bevezetendő szigorintézkedéseket) Orbán újra megpróbálja az emberek utcákra özönöltetése révén kiprovokálni riválisának távozását és az előrehozott választásokat?"
Válaszként Kende Péter történészt idézte a cikk, aki nemlegesen felelt. Hozzátette viszont: sajnálja, hogy követőinek mindennapos tüntetéseit fenntartva és a megemlékezéseket bojkottálva Orbán ismét azzal foglalatoskodik, hogy megossza a magyarokat.
Kende azt is hozzátette: hazugság azt próbálni elhitetni, hogy 1956 kizárólag a jobboldali emberek műve volt.
Budapesten a szomorúság szellője lengedez - állapította meg a cikk, amely szerint ezen az október 23-án, 2006-ban Magyarországon nem lehet igazán erkölcsösségről beszélni.
Nyílt hatalmi harcról ír Magyarországon 1956 jegyében a Frankfurter Allgemeine Zeitung
A tekintélyes német konzervatív napilap hétfőn címoldalas tudósításban számolt be az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójával kapcsolatos, budapesti megemlékezésekről. A vasárnapi események kapcsán az újság kiemelte, hogy az állami kitüntetettek közül többen nem fogtak kezet a "hazugságbotrányba" keveredett Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Az Operaházban tartott esti ünnepségről a FAZ azt írta: noha a rendezvény két fő szónoka, Sólyom László magyar és Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök egyaránt a nemzeti konszenzus szükségességét hangsúlyozta, ez a konszenzus teljes mértékben hiányzik Magyarországon. Ezzel összefüggésben a lap utalt arra, hogy a hivatalos állami ünnepségek ellenére az 1956-os veteránszövetségek, valamint az ellenzék külön megemlékezést tart.
A FAZ részletesen idézte az osztrák köztársasági elnököt, aki a magyar kormányfő elleni tiltakozásokra, továbbá a társadalomban meglévő mély megosztottságra utalva kijelentette: a politikai vetélkedés lehet ugyan kemény és szenvedélyes, az árkokat azonban nem szabad olyan mélyre ásni, hogy a kézfogás és a bizalmon alapuló párbeszéd lehetetlenné váljon. - "Ausztriában a múlt hibás történéseiből azt a következtetést vonták le, hogy egy demokráciában a politikai ellenfél nem lehet ellenség" - idézte a lap Heinz Fischert.
A magyarországi eseményekkel kapcsolatban az újság kiemelte azt is: miközben a szocialisták magukat a demokrácia, valamint a fordulat vívmányainak védelmezőjeként ünneplik, hangoztatva, hogy ezeket az értékeket meg kell védeni a radikálisoktól, az ellenzéki Fidesz "a polgári erők gyűjtőpártjaként harcot hirdet a baloldal bűnöző klikkje ellen", hozzátéve, hogy 1956-ban "hasonló ellenséggel szemben folyt a harc."
A baloldali Der Tagesspiegel kommentárjában egyenesen "tragédiához" hasonlította azt, ami ma a forradalom évfordulója kapcsán Budapesten történik. Az újság beszámolt arról, hogy a konzervatívok - akik hetek óta követelik a hazugsággal vádolt Gyurcsány Ferenc lemondását, azt hangoztatják: az 1956-os nemzeti felszabadítási harc még nem zárult le, s ugyanazok az "árulók" vannak hatalmon, akik akkoriban. Ezek ellen az "árulók" ellen egy demokratikus választásokon ugyanakkor nem tudtak győzelmet szerezni - tette hozzá a lap.
A szocialisták pedig - folytatta a Der Tagesspiegel - minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy az ünnepségek kapcsán bizonyítsák kormányképességüket. Ily módon Magyarország - épp 1956 ötvenedik évfordulóján - még soha nem volt olyan megosztott, mint ma - hangsúlyozta a lap.
Ugyanakkor az 1956-ra történő emlékezés jóval többet érdemel a belpolitikai viszálykodásánál. Valójában egy világtörténelmi eseményre való emlékezésről van szó. Egyebek között egy olyan eseményről, amely hosszabban elvezetett Németország újraegyesítéséhez is - hangsúlyozta a Der Tagesspiegel.
"A magyarok nagyon jól viszonyultak hozzánk"
"A magyarok nagyon jól viszonyultak hozzánk" - mondta egy moszkvai lapnak egy olyan orosz veterán, aki egy felderítő zászlóaljat vezetett 1956-ban Magyarországon, s aki azért nem riadt vissza a fegyverhasználattól a felkelőkkel szemben. A ma 85 éves Grigorij Dobrunov, akinek interjúja a liberális Vremja Novosztyej hétfői számában olvasható, aggodalommal fogadta az október 24-én éjjel kapott parancsot, amely Cegléden állomásozó egységét a fellázadt Budapestre küldte. Mint mondta, akkor mindössze két szovjet hadosztály volt Magyarországon (leszámítva a légierőt), míg a magyar néphadsereg 18 hadosztállyal rendelkezett. A szovjet alezredes féltette a ceglédi bázison maradt hozzátartozóit és a többi katonacsaládot. Dobrunov beszámolójából kiderül, egységei rendre viszonozták a felkelők lövéseit, és heves tanksortűzzel "tisztították meg" a szovjet parancsnokságnak is helyet adó magyar vezérkar előtti teret a rohamozó lázadóktól. Dobrunov, aki később a Szovjetunió hőse címmel tüntettek ki, "harcban derítette fel" a felkelés Corvin mozinál lévő központját. Katonái lázadógyanús letartóztatottak között rábukkantak "az amerikai felderítés rezidensére" is.
Míg egyes magyar állambiztonsági és rendőregységek harcba szálltak a lázadókkal, a hadsereg semleges maradt - emlékezett Dobrunov, azt állítva, hogy a (kommunista pártvezetőket oltalmazó) váci ezred tisztjeit mégiscsak rá tudta venni egyes felkelők elfogására. A szovjet egységeket október 31-én kivezényelték Budapestről, de "mindenki értette, hogy ez rövid szünet" csupán - jegyezte meg Dobrunov, felidézve: sokan nyugtalankodtak, hogy harmadik világháború kezdődhet, miután november 4-én "közölték velünk: Nagy (Imre magyar miniszterelnök) az amerikai kormányhoz fordult segítségért, és elképzelhető, hogy az amerikaiak csatába szállnak ellenünk".
A szovjet nagykövetségi dolgozók hozzátartozóit kitelepítették, de a ceglédi katonacsaládok evakuálására Dobrunovnak a saját szakállára kellett két harcjárművet küldenie. A Budapest elleni támadás előtt Dobrunov zászlóaljának a magyar hadsereg útba eső harceszközeit kellett szétzúznia lánctalpasaival, kímélve a katonák életét. Dobrunov elismerte, hogy a felkelőktől elkobzott összes fegyver szovjet gyártmányú volt.
Ami zászlóaljának a felkelés elfojtásában való részvételét illeti, Dobrunov azt mondta, hogy nem éreztek haragot a fiatal magyar lázadókkal szemben, és mindenkit hazaengedtek, aki megadta magát nekik.
A mai megosztottság tükrében is felidézte 1956-ot a román sajtó
Történelmi visszaemlékezések, kordokumentumok, eseménykrónikák jelentek meg hétfőn a bukaresti román lapokban, kevés kommentáló elemmel. Egész újságoldalt szentelt a magyarországi évfordulónak az Adevarul és az Evenimentul Zilei, felidézve az akkori eseményeket, korabeli fotókkal. "Budapesti ősz" címmel a Romania Libera is egész oldalt betöltő cikket közölt levéltári dokumentumok alapján, mégpedig Varga Andreának, a Romániában élő és kutató magyarországi történésznek a tollából.
Rövidebb cikket szentelt az évfordulónak a Cotidianul és az Evenimentul Zilei. Ez utóbbi címben az olvasható: a forradalom után ötven évvel Magyarország megosztottabb, mint bármikor. A lap munkatársa, Galambos Éva azt írja: az 1956-os hősiesség örökségét ma sokan vallják kizárólagosan önmagukénak. Az Orbán Viktor vezette Fidesz tartja magát a forradalom igazi jogutódjának, ezért nem hajlandó részt venni a szociál-liberális kormány által szervezett ünnepségen. A Fidesz mellett állnak a Kossuth-téri tüntetők, akik azt remélik, hogy kirobban egy második 1956 - írja a szerző, megállapítva: a szocialisták megmagyarázhatatlan félénkséget tanúsítanak ez iránt az örökség iránt, noha az őket is megilleti, mivel Nagy Imre soha nem tagadta meg baloldali eszméit. Ily módon a magyar forradalom ötven esztendő után is befejezetlen maradt - írja az Evenimentul Zilei újságírója, aki szerint szükség lenne egy olyan össznemzeti konszenzusra, amely a bal- és jobboldal érdemeit egyaránt elismeri mind a forradalomban, mind a rendszerváltásban, mind a demokrácia megteremtésében.
A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) hasábjain Ágoston Hugó kifejti: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc olyan mélyről tört fel a magyar társadalomban, olyan drámai volt lefolyásában és tragikus bukása ellenére is olyan jelentős messzeható következményeiben, hogy minden mai cirkusz, ami az ürügyén vagy az évfordulóval, a megemlékezésekkel párhuzamosan, antidemokratikus politikai célok követése közben történik, szánalmasan és elkeserítően kisszerű. Ez ma az utókor hálátlansága '56-tal szemben - írja Ágoston Hugó.
Az erdélyi Krónikában Bakk Miklós politológus úgy véli: a forradalom ötvenedik évfordulója e napokban egy nagy, határlebontó felismerés ünnepe lehet Erdélyben. "A mostani ünnep fényében immár a levert forradalom örökségét, az általa létrehozott magyar-magyar árkokat is jobban látjuk, elsősorban azt, hol is van a magyarországi és erdélyi magyar önfelfogás különbözőségének a kiindulópontja. Most érthetjük meg, hogy a 'magyar szétfejlődés' döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött" - írja. Bakk Miklós szerint 1956 megroppantotta a Kelet-Közép-Európát addig egységesen leigázó diktatúra bilincsét, véget ért az elnyomás egységes rendje, amely a gondolatok, a kimondatlanságok és az életérzések világában valamiképpen még egységben tartotta a magyar önfelfogást, őrizte a magyar történeti tudat egységét.
Brit lapvélemények szerint Nagy Imre megítélése ellentmondásos
Az 1956-os magyarországi fejlemények legfőbb áldozata a kommunizmus globális vonzereje volt - írta hétfői elemzésében a londoni The Times, a Financial Times ugyanakkor arról ír, hogy Nagy Imre megítélése ma is ellentmondásos.
A konzervatív The Times szerkesztőségi elemzése szerint a rövid és véres felkelés tartós következményekkel járt. Moszkva számára azzal a tanulsággal szolgált, hogy a liberalizálás erői, amelyeket Hruscsov engedett szabadjára Sztálin elítélésével, halálos fenyegetést jelentenek a szovjet birodalomra, ezért bármilyen áron meg kell ezeket az erőket fékezni, ahogy az 1968-ban Csehszlovákiában, majd 1980-ban Lengyelországban is történt.
A Nyugatnak a felkelés a képmutatásból adott brutális leckét - fogalmaz a vezető brit lap. A NATO vezetői a szovjet uralommal szembeni elkötelezettségükről szónokoltak, és rádióadások sürgették a vasfüggöny mögötti bátor demokratákat, de amikor Budapestről elhangzott az utolsó, könnyes segélykérés, amelyet gyorsan el is hallgattattak, a Nyugat nem csinált semmit.
A NATO-nak, amelyet teljesen lefoglalt Nagy-Britannia és Franciaország szuezi kalandja, bele kellett törődnie abba a pragmatizmusba, amellyel ugyan elkerülhető volt egy nagyobb konfliktus, de amely ugyanakkor világossá tette a hatalmi realitásokat is.
A The Times szerint 1956 legnagyobb áldozata a kommunizmus globális vonzereje volt. A kommunista pártok körében, amelyek hitelessége és taglétszáma a nácik veresége és a háború utáni szociális forradalmak révén jelentősen növekedett, zűrzavar tört ki; az egyébként is kicsi Brit Kommunista Párt tagságának negyedét elvesztette, és a baloldal több nagy neve örökre besározódott a szovjet elnyomás elítélésének elmulasztása miatt. A Szovjetunió és csatlós kormányai még 30 éven át nem hullottak szét, de az első repedések 1956-ban, Budapesten jelentek meg - áll a The Times hétfői elemzésében.
A liberális irányzatú Financial Times Nagy Imre szerepét boncolgatja hétfői budapesti visszatekintésében. Az üzleti-politikai napilap szerint Nagy Imre miniszterelnökként politikai foglyokat engedett szabadon, és enyhítette Rákosi sztálinista terrorját, ami népszerűvé tette. Soha nem tiltakozott azonban, amikor kollégáit elbocsátás, börtön vagy kivégzés fenyegette, sőt 1956-ig az egypárti uralommal szembeni bármilyen kompromisszum az ő számára is elképzelhetetlen volt.
A lap szerint első pillantásra bizarrnak tűnhet, hogy a forradalmárok, miközben szovjet tankokkal vívtak utcai harcokat, Nagy Imrétől várták, hogy vezesse őket. Sok történész szerint mindazonáltal a harcolók zöme valamilyen megreformált szocializmust vagy szociáldemokráciát szeretett volna, ami Nagy Imrét logikus szövetségessé tette. Nagy azonban rossz vezetőnek bizonyult a válság idején. A döntő időszakban, amikor a Kreml még a lehetőségeket mérlegelte, Nagy Imre határozatlanul botladozott, és képtelen volt arra, hogy mérsékelje a lázadók követeléseit, vagy rábírja a szovjeteket a "maximális válaszlépés" elkerülésére - áll a Financial Times elemzésében.
Rainer János, az 1956-os Intézet igazgatója a lapnak úgy fogalmazott: Nagy Imrének nem a forradalom idején nyújtott teljesítménye miatt van helye a magyar hősök között; a róla alkotott véleményt az az emlékezet határozza meg, hogy makacsul védelmezte a forradalom értékeit.
A Financial Times szerint mindez szabad prédává teszi Nagy Imre örökségét a jelenlegi magyar politikai dulakodás közepette. A szocialisták a 90-es évek eleje óta Nagy Imre örökösének tekintik magukat, azzal a felkiáltással, hogy ha ő lehetett hazafi, akkor ők is lehetnek azok. Ettől az érveléstől "sokan rosszul lesznek a jobboldalon", de Nagy Imréről ők sem tudnak egyezségre jutni; a jobboldaliak közül számosan virágot helyeznek el sírján minden októberben, mások szerint azonban Nagy Imre is csak egy volt a kommunisták közül.
Zűrzavarossá vált a kelet-európai politikai élet "Zűrzavarossá vált a kelet-európai politikai élet, s .... Magyarországon a legnagyobb a zűr" - írta hétfőn, az 1956-os forradalom napján közölt cikkében a washingtonpost.com, a The Washington Post internetes kiadása a magyarországi, lengyelországi, csehországi és szlovákiai helyzetre utalva.
Meg nem nevezett szakértőkre hivatkozva azzal magyarázza "a kelet-európai zűrzavart", hogy "kimerítették az embereket e térségben az EU- és NATO-csatlakozás érdekében hozott gazdasági áldozatok évei", s csak "növeli elégedetlenségüket, hogy elmaradt az azonnali meggazdagodás, amelyről sokan azt hitték, hogy együtt jár majd az EU-taggá válással". "Azok a csalódások, indulatok, érzelmek, amelyeket elfojtottak az EU-csatlakozási folyamat alatt, most jönnek felszínre" - írta a lap egy politikai elemzőre hivatkozva.
Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint a szovjetellenes magyar felkelés évfordulójának emlékeztetőül kell szolgálnia a világ számára. Arra kell emlékeztetnie szavai szerint, hogy nagylelkűen kell segíteni a politikai üldözések áldozatait. "Sajnos napjainkban olyan helyzetek szemtanúi vagyunk, amelyekben sokkal több szenvedést látunk, mint amennyit Budapesten láttunk" (1956 őszén) - mondta hétfőn Guterres, hozzátéve, hogy ma a közömbösség is "sokkal nagyobb" az üldözöttekkel szemben, mint akkor volt.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) megemlékezett hétfőn a magyar forradalom évfordulójáról, kiemelve azokat az erőfeszítéseket, amelyeket segélyszervezetek és a szomszédos országok tettek a magyar menekültek megsegítése érdekében.
A swissinfo svájci internetes hírportál áttekintette az évforduló alkalmából, hogyan reagáltak a svájciak a magyar forradalomra, felidézve az alpesi országban lezajlott rokonszenvtüntetéseket és az ott szervezett segélyakciókat, végül azt taglalva, hogyan fogadott be az ország 14 ezer magyar menekültet 1956 novemberében és decemberében.
Megjegyzi, hogy ez nem csupán nagylelkűségből történt, hanem részint azért is, mert az ötvenes évek gazdasági konjunktúrájában nagy szükség volt munkaerőre, másrészt - jegyzi meg az újságíró - Svájc feledtetni próbálta ezzel a gesztussal, hogy a második világháború alatt lezárta határait menekülők ezrei előtt.
Az OhmyNews dél-koreai online-újság, amely rendszeresen közöl szerkesztett cikkeket hazai és külföldi olvasóinak tollából, sőt anyagainak többségét ilyen írások teszik ki, hétfőn feltett internetes portáljára egy John Horvath névvel jegyzett anyagot, amely "szégyenletesnek" nevezi a parlament előtti "békés és törvényes tüntetés" rendőri feloszlatását, úgy vélekedve, hogy ez a lépés "semmibe veszi a demokráciát és az emberi jogokat". Később azt írja a szerző, hogy a tömegtájékoztatás és a hatóságok "a félelem légkörét gerjesztették" az október 23-át megelőző napokban, s név szerint is megemlíti ebben az összefüggésben Lendvai Ildikót, az MSZP frakcióvezetőjét. A szerző megállapítása szerint Magyarországon nemcsak a költségvetési deficit nagy probléma, hanem a "demokrácia deficitje" is. "Ha mindenekelőtt ezen a téren nem kezdeményeznek valamiféle reformot, minden más reform értelmetlen lesz" - véli az írás szerzője.
A forradalom évfordulójának napján közölt egy írást Magyarország gazdasági helyzetéről, Magyarország és az EU kapcsolatrendszeréről az euobserver.com független internetes hírszolgálat, amely az Európai Unióval kapcsolatos hírekre szakosodott.
A Csáth Magdolna közgazdász, egyetemi tanár nevével jegyzett írás szerint a magyar gazdaság "rossz állapotban van, a munkanélküliség folyamatosan nő, főleg a fiatalok körében, ... a kis agrárgazdaságok képtelenek ellenállni a 15 régi tagállam sokkal jobban támogatott gazdái által támasztott tisztességtelen versenynek, ... agyontámogatott, olcsó és rossz minőségű, gyakran az egészségre is veszélyes élelmiszer ömlik be a magyar piacra". "Az emberek és szolgáltatások szabad mozgása csak egy irányba működik, ... az agyelszívás folytán Magyarországot megfosztják egyetlen erejétől, az értékes emberi tőkétől is" - olvasható az írásban. A szerző szerint az EU-nak komolyan kellene foglalkoznia az új tagállamokban élő emberek növekvő elégedetlenségével. "Ahelyett, hogy szép szavakat hangoztatna a demokratikus elvekről, ... az emberek életminőségének javítására kellene összpontosítania" - írta. (MTI)
