A krónikus fájdalmak megszüntetését az eddigiektől eltérő módon, a gyulladásokkal járó fájdalomérzetért felelős idegsejtek működésének gátlásával éri el Oláh Zoltán, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biokémiai Intézetének kutatója. A töréseknél, szöveti sérüléseknél, így a műtéteknél is fellépő fájdalmak a gyógyulással elmúlnak, ugyanakkor a daganatos, mozgásszervi vagy idegrendszeri megbetegedéseket kísérő kínok hosszan tartó szenvedést okozhatnak. Ezekre alapvetően az ópiátok - morfin és társai -, illetve a mesterségesen előállított opioidok jelentettek gyógyírt. Az ópiátok a sejtek közötti normális kommunikációt gátolják azzal, hogy a fájdalomról tudósító ingert nem engedik eljutni az agyi fájdalomközpontokba. Ez a jó oldal. A rossz: a gátlással együtt elbódítják a szervezet érzékelő rendszerét, és a tartós alkalmazás során fellépő hozzászokás miatt idővel jelentősen csökken a fájdalomcsillapító hatás. Ráadásul az ópiátok egyéb mellékhatásai - szorulás, hányás - is sok problémát okoznak.

Oláh Zoltán és kutatócsoportja e kellemetlen mellékhatások miatt döntött úgy, hogy azokra az érző idegsejtekre koncentrál, amelyekben a krónikus fájdalominger képződik. Kiindulásként a szegedi paprika segített. A Szegeden dolgozó Jancsó Miklós, majd fia, Jancsó Gábor orvosprofesszorok kutatómunkájának köszönhetően kiderült, hogy a paprika csípősségéért felelős kapszaicin nevű anyag nagy dózisban idegméreg, kisebb menynyiségben viszont csak a fájdalmakat érzékelő idegsejtekre hat. Bő évtizede igazolták, hogy a kapszaicin a fájdalomérzékelő idegsejtek végződéseihez, az úgynevezett vanilloid receptorokhoz kapcsolódik. Ha hosszan, nagyobb mennyiségű kapszaicinnel ingerlik a gyulladásos fájdalmak receptorát, akár több napra is érzéketlenné válhat. Így az ilyen típusú fájdalom addig nem jut el a központi idegrendszerbe, míg helyre nem áll az érző idegsejtek működése.

A magyar kutatócsoport figyelme a paprika hatóanyagánál erősebb, a Marokkóban őshonos - kaktusz formájú - kutyatejféle váladékából izolált resiniferatoxin (RTX) nevű anyag felé fordult. (Az ottaniak már több ezer éve tudták, hogy a növény szivacsossá dermedő, tejszerű nedve kiváló fájdalomcsillapító.) "A hatóanyag az érzékelő molekulához kötődve kalciumot enged a fájdalomkeltő idegsejtnyúlványokba, így a gyulladásos fájdalomért felelős rostok szinte azonnal elégnek. Ez az alapja az általunk kifejlesztett úgynevezett molekuláris idegsebészetnek, hiszen a szer csak a kiválasztott gyulladásos érzőidegeket távolítja el" - magyarázza a szegedi kutató. Az RTX előnye, hogy a kapszaicinnél ezerszer kisebb dózis is elég a fájdalomérzet kikapcsolásához. Ezt állatkísérletek mellett emberi sejttenyészeteken is bizonyították.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy pontosan meghatározható fájdalomgócba, mondjuk egy gyulladt térdízületbe juttatott RTX-injekcióval kikapcsolhatók az idegvégződések. Más fájdalmak esetén a gerincvelőbe vagy a gyulladásos fájdalmat érzékelő idegsejt közelébe juttatott RTX enyhítheti a fájdalmat. Oláh Zoltán szerint fontos, hogy a hatóanyag csak a gyulladásos fájdalom receptoraival lép kapcsolatba, a beteg minden más külső hatásra továbbra is érzékeny marad. A szer másik újdonsága, hogy nincs hozzászokás, azaz nem kell belőle egyre több a megfelelő hatás eléréséhez. Az egyelőre csak injekció formájában létező hatóanyagot az Egyesült Államokban az idén decemberben tizennyolc, nagy fájdalmat elszenvedő rákos betegen próbálják ki, akiken már a morfin sem segít.

Mivel a klinikai kipróbálás költségei Magyarországon töredékei az amerikaiaknak, ezért a kutatók itthon szeretnék a gyógyszerfejlesztést a törzskönyvezésig elvinni, illetve a gyártás feltételeit megteremteni. A magyarországi klinikai vizsgálatokat a megfelelő engedélyek megszerzése után az Országos Onkológiai Intézetben végeznék el. A szükséges anyagi források megteremtéséhez Oláh és munkatársai megpályázták a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal 1,4 milliárd forintos költségvetésű Teller Ede Programját, így akár három év alatt eljuthatnak az RTX gyógyszerként való törzskönyvezéséig. A szer piaci forgalmából (az ópiátok éves forgalma megközelíti a kétmilliárd amerikai dollárt) származó hasznot a kutatók egy új, szegedi székhelyű gyógyszerfejlesztő központ felállítására akarják fordítani.