Reggel kilenctől délután háromig Debrecenben próbálta a Liberté '56 színpadi változatát Vidnyánszky Attila, majd kocsiba pattant, és délutántól hajnalig Budapesten vágta a filmváltozatot. A két mű egyszerre készül el, október 23-án díszelőadást tartanak a debreceni Csokonai Színházban, és november 2-án debütál a mozi. Bár pihenés nem nagyon fért az elmúlt időszakba, a rendezőt mégis az ilyen típusú lehetőségek vonzották Debrecenbe.

Minden interjúban elmondta: legfontosabb saját, 1992-ben létrehozott teátruma, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Bár az ukrajnai magyar társulatot a magyar állam felkérésére alapították, még egyetlen kormány sem tudott tisztességes feltételeket garantálni nekik. Mindegyik magyar kulturális miniszterrel és államtitkárral tárgyalt, kérte, adjanak nekik évi 30-40 millió forintot. "Persze, hát hogyne!" - bólogattak a politikusok. Papírra vetett terveket kértek, és ígérték, megtesznek minden tőlük telhetőt. Évi 4-8 millió forint közötti támogatásra tellett. (Ehhez kaptak az ukrán kormánytól további 2-2,5 milliót.) - Bele lehet ebbe dögleni, ha nem lép valaki ebben az ügyben - mondja Vidnyánszky. - Amíg fiatalok voltunk, túléltük, amióta mindenkinek van egy-két gyereke, lehetetlen havi 20 ezer forintból megélni. Az elmúlt éveket úgy vészeltük át, hogy mindig segített nekünk valamelyik magyar színház vagy alapítvány. Most a debreceni színháztól kapott óriási lehetőséget a társulat: évente hússzor-huszonötször léphetünk fel. Ez is az egyik indoka, amiért elvállaltam a Csokonai Színház művészeti vezetését. A másik, hogy a város vezetése megkérdezte tőlünk, milyen színházat szeretnénk Csányi Jánossal, és mire lenne szükségünk. Öt színészt, Szűcs Nellit, Trill Zsoltot, Tóth Lászlót, Kristán Attilát és Varga Józsefet szerződtettük Beregszászról. Nem volt könnyű; Trill Zsolt el tudna helyezkedni bárhol Magyarországon, de ragaszkodott Beregszászhoz, mint mindannyian. Nekünk ott van az otthon. Most is úgy vállaltuk a debreceni munkát, hogy maradunk az Illyés Gyula Színház tagjai. Játsszák eddigi szerepeiket, én rendezni is fogok, az idén a Liliomfit. Új helyzet áll elő Beregszászon, de nem áll meg az élet.

Vidnyánszky Debrecenbe hívja azokat a beregszászi színészeket is, akik nem szerződtek Magyarországra. Öten szerepelnek a Liberté '56-ban, és a többiekről szintén gondoskodik. A debreceni színészek pedig jó szívvel fogadják az ukrajnai magyar kollégákat.

- Nagyon jó társulat van születőben Debrecenben. A nagy öreg színészek is zokszó nélkül vállalták a forgatással járó kellemetlenségeket: tizenhárom nap alatt kellett elkészülnünk, napi 24 órát dolgoztunk, mert kevés pénzünk volt.

Szőcs Géza műve még jóval a debreceni pályázat előtt került a rendezőhöz. Másfél éve, az operaházi Kisvárosi Lady Macbeth premierjén kérdezte tőle az író, készítene-e filmet az 1956-os forradalom első tizenkét napját feldolgozó művéből. És mivel Vidnyánszkynak tetszett az írás, és izgatta a kommunista rezsim elleni forradalom, igent mondott. Fél éve dolgoznak a szövegen.

- Gigantikus anyag, igazság szerint száz filmet lehetne '56-ról forgatni. A kiindulási pontunk, hogy október 23-nak ugyanolyan jeles dátumnak kell lennie, mint a többi nemzeti eseménynek. Ne legyen a megítélésben megosztottság! A történet tiszta: vannak, akik a jó ügyet szolgálják, és vannak, akik a rosszat. Az embernek állást kell foglalnia valakik mellett, és nem ellen. Egyébként nem szeretném, ha a politika a filmet vagy az előadást a zászlajára tűzné. Aki kicsit is ismer, tudja, vannak elveim, nézeteim, de a politikától mindig megpróbáltam távol tartani magam.

A Liberté '56 filmváltozatának forgatása