Nem titkoltunk semmit
Nem titkoltunk el semmit. Minden tényt nyilvánosságra hoztunk, amire a törvény kötelezte a tárcát, és amire önként kötelezettséget vállaltunk. A PM statisztikai adatszolgáltatási feladatának eleget tett.
Természetesen tudom, hogy azok a tájékoztatások, amelyeket havonta közzéteszünk, nem a legnépszerűbb olvasmányok. Számok, táblázatok halmaza. Ilyesmivel viszonylag kevesen foglalkoznak, nem sokan veszik a fáradságot, hogy elolvassák, feldolgozzák, megértsék.
Nem is ez a cél. Ezeket az adatokat nem elsősorban azért tesszük közzé, hogy az újságolvasók százezreit tájékoztassuk. Mindenkinek megadjuk a lehetőséget arra, hogy hozzáférjen az adatokhoz, hiszen a PM internetes honlapja tartalmazza ezeket a vaskos anyagokat, sőt ezeknek rövidített verziója is olvasható. Az anyagokat többnyire elemzők, befektetők forgatják, ami érthető is, hiszen alapvetően nekik szól. Ez az élet normális rendje, a statisztikával a szakemberek foglalkoznak.
Mostanában azonban a politika is elkezdett az államháztartási statisztikával operálni. Persze nem részletekbe menő, szakmai munka keretében, ahogy a statisztikával szokás.
A politika, főleg a politikai kommunikáció leegyszerűsít. Olykor már annyira, hogy el is szakad a tényektől, attól, ami történik. Ilyenkor aztán hiába mondja a statisztikus: de hát minden adatot közöltem, mindent bemutattam. Ezt senki nem hallja meg, mert bonyolult. Ennél sokkal egyszerűbb üzenet, hogy eltitkolták az adatokat.
Éppen ezért szeretném újra egyértelművé tenni: nem titkoltunk el semmiféle adatot.
Nézzük a tényeket.
Az államháztartási törvény arra kötelezi a kormányt, hogy a parlamenti választások előtt 30 nappal adjon tájékoztatást az államháztartás helyzetéről, arról, hogy milyen kötelezettségvállalásokról született döntés, amelyeket már a következő kabinetnek, vagy kabineteknek kell teljesíteni. Ez megtörtént, ellenőrizhető, jelenleg is olvasható az a vaskos anyag, amely bemutatja az államháztartás helyzetét. Március 10-én, vagyis 30 nappal az áprilisi parlamenti választások első fordulója előtt került ki a Pénzügyminisztérium honlapjára (www.pm.gov.hu).
Azok, akik ma leghangosabban vádolnak minket az adatok eltitkolásával, amikor kormányoztak, nem tettek közzé ilyen tájékoztatást. Orbán Viktor pénzügyminisztere, Varga Mihály 2002 tavaszán nem tett közzé ilyet. Mégpedig azért nem, mert az Orbán-kormány azért, hogy elkerüljön egy ilyen kényes beszámolót, még időben kivetette a parlamenttel ezt az előírást az államháztartási törvényből.
Az államháztartási törvény 50. §-a szerint az országgyűlési képviselők általános választásának évében, a választás napját (első forduló) megelőző 30 nappal az államháztartás állapotáról, valamint a fejezetekről részletes jelentést kell közzé tenni, amely tartalmazza a megelőző választási ciklusban keletkezett, a későbbi éveket terhelő pénzügyi determinációkat, kötelezettségeket. Ez a jogszabályi előírás 2000. december 8-ig volt hatályban. A parlament az 1999. évi zárszámadási törvény megszavazásával helyezte hatályon kívül. Ennek megakadályozására Bauer Tamás, szabad demokrata képviselő módosító javaslatot nyújtott be. Zárszavában az akkori pénzügyminiszter, Járai Zsigmond már előre jelezte: a kormány egyetlen módosító indítványt sem támogat, amely az államháztartási törvényt módosító fejezethez beérkezett. A kormánypárti képviselők is egyhangúlag ellene szavaztak a MIÉP-es honatyákkal együtt. A szóban forgó beszámolási kötelezettség 2002-ben, a Medgyessy-kormány idején került vissza a törvénybe. A szocialista és a szabad demokrata képviselők szavazták meg.
Ez a történet, gondolom, megvilágítja a szigorú kritikusok erkölcsi hátterét.
Tisztában is vagyunk azzal, mennyire fontos a helyes adatszolgáltatás. Azoknak, akik az államot finanszírozzák, magyaroknak és külföldieknek, az üzleti élet szereplőinek, azoknak, akik itt befektetnek, gyárakat építenek, vállalkoznak, és azoknak, akik itt élnek.
Nem lehet egy olyan országba befektetni, annak az országnak a valutájában bízni, ahol a statisztikákat hamisítják. Nem valószínű, hogy ilyen visszásságok előfordulnának egy olyan országban, amelyben a befektetők bíznak, és amelynek valutája hosszabb távon tartja az árfolyamát.
És nem is fordulnak elő. A Pénzügyminisztérium nagyon gyorsan és pontosan szolgáltat adatot. Az MNB például az ország külföldi adósságállományáról csak negyedévenként ad ki adatokat, és az adatokra a tárgyidőszak elteltét követően több hónapot is várni kell. Június 30-án hozták például nyilvánosságra azt, hogy mi történt a fizetési mérlegben, a külföldi adósság alakulásában az első negyedévben. Nincs ezzel semmi probléma. Senki nem rója fel a Magyar Nemzeti Banknak, hogy a választások első fordulója előtt nem akarta bemutatni a Magyarország külső eladósodásában történt változásokat, mert a publikációs naptárában korábban közölte, mikor teszik közzé ezeket az adatokat, és így is járt el.
Ezért nem értem, miért vádolják meg tudatos adateltitkolással a Pénzügyminisztériumot, amikor ugyanígy jár el. Ráadásul a tárca az áprilisi választások előtt - szintén a publikációs naptárának megfelelően - beszámolt arról, hogy mi történt az államháztartásban januárban, és februárban. Mert a PM nem negyedévenként, hanem havonta közöl adatokat. Közölhetnénk negyedévente is, semmi nem kötelez minket a havi adatközlésre. A piac azt várja el tőlünk, hogy előre hirdessük meg az adatközlés menetrendjét, és ezt tartsuk is be.
Ez történt a márciusi adattal is, ami történetesen mintegy 80 milliárd forinttal rosszabb volt a vártnál. Ezt az információt a publikációs naptárnak megfelelően április 10-én hétfőn hoztuk nyilvánosságra. A politikusok is olvasták a publikációs naptárat, ám egy részük mégis úgy tett, mintha valami meglepő és rendkívüli dolog történt volna, s ebben vélték megtalálni a választási vereségük okát.
Amikor az államháztartás éves hiánya 1500-2000 milliárd forint között van, akkor 80 milliárdos eltérés nem számít kirívónak. A tényadatok havonta általában eltérnek néhány 10 milliárd forinttal a prognózistól. (Szeptemberben az eltérés 70 milliárd forint volt.) Ezt az elemzők nagyon jól tudják, de az átlagember nem, ezért a politika megtévesztheti őket.
Érdemes idézni Boross Péter volt miniszterelnök, nemrég a parlamentben elhangzott szavait: "Egy dolgot nem lehet állítani: létező politikus nem tudta, hogy baj van. ... Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy itt volt olyan naiv, mert ha volt, akkor javaslom eltávolítani a politikai körökből. Akinek annyi sütnivalója nem volt, hogy ezt világosan lássa, az még további károkat is okozhat."
Még egy hiedelemről szólnék. Szemben minden ellenkező híreszteléssel a magyar statisztikai adatszolgáltatást az Európai Unió illetékes szerve, az Eurostat is mindig hitelesnek tekintette, és tekinti ma is.
A tényadatokkal tehát ez a helyzet.
A prognózisainkkal már más. A hiánycélt többször elvétettük, a tervezettnél magasabb lett a deficit. De ez nem a tényadatok megváltoztatását jelentette, hanem elmaradást a céloktól. Ez elsősorban a jelentős jóléti kiadások és a gyors ütemű autópálya építés miatt következett be.
Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy korábbi kormány 7 százalékos gazdasági növekedést ígért, majd feleannyit sem teljesített. Ők is, mi is elmaradtunk a vállaltaktól. Mi ezért nem vádoltunk senkit adathamisítással.
Végül pedig hadd térjek ki egy olyan nyilatkozatomra, amelyet sokan, sokféleképpen idézgettek és értelmeztek.
Egy sajtótájékoztatón júniusban, amikor kiderült, hogy az ez évi hiány magasabb lesz, megkérdezték, miért nem láttuk ezt előre, vagy talán a választások miatt nem akartunk erről beszélni. Akkor azt válaszoltam, hogy a helyzet másképp áll. A választások előtt, vagyis márciusban még csak két hónap adatainak birtokában voltunk, ez alapján a tendenciák még nem láthatók, az eltelt idő nem volt elegendő a döntések megalapozásához. S mivel megalapozott anyagok ilyen kevés adat birtokában nem készülhettek, ezért azt is kértem a kollégáktól, hogy ebben a kényes időszakban megalapozatlan prognózisokat ne is készítsenek. Ilyen anyagok ugyanis a megfelelő döntéseket nem segítették volna elő, viszont illegális kikerülésük esetén, amire korábban számos példa akadt, alkalmasak lettek volna arra, hogy azokat bizonyos politikai erők saját céljaikra használják fel.
Tehát koránt sem adateltitkolásról volt szó, hiszen a tényadatokat rendre közöltük. A tényszerű adatközlés alapján tényszerű helyzetértelmezést kérnék szakértőktől, politikusoktól, újságíróktól egyaránt. Köszönettel:
