- Valójában kik irányítják a Kossuth téri tüntetőket?

- Elsősorban nem azok mentek ki a térre, akiket a megszorító intézkedések nehéz helyzetbe hoznak. Hiszen most még nem is annyira érzékelhető a hatásuk. Inkább azok vannak ott, akikben már eleve indulat volt. A tüntetők alkotmányozó nemzetgyűlést akarnak, petíciót írnak: számukra ez politikai szereplési lehetőség. A hangadók között pedig sok marginalizálódott embert látunk, olyanokat, akik a politikából mindig kiszorultak. Például Molnár Tamást, az INCONNU csoport egykori tagját. Annak idején a 301-es parcellákba ők készítették a kopjafákat. Egy műsorból kiderült, Molnár sértve érzi magát. Szerinte nem becsülték meg eléggé őket. A tömeg tele van hozzá hasonló emberekkel, akik most szerephez próbálnak jutni, azt érezhetik, végre "csinálhatják" a történelmet. Nekem azonban úgy tűnik, ők csak arra valók, hogy a téren izgalomban tartsák a tömeget.

- Úgy tűnik, nagyon radikalizálódott a hangnem.

- Elég nyilvánvaló, hogy a Fidesz a szélsőjobbon is próbál híveket szerezni. És ahol megjelenik a szélsőjobb, ott előbb-utóbb az antiszemita kártya is előkerül. A Kossuth téren azt a feliratot láttam egy trikó hátán: Ne piszkáljatok, sorstalanok! A szélsőjobbosok pontosan értik az utalást Kertész Imre regényére. Ha alaposabban megvizsgáljuk a szónoklatokat, rengeteg kódolt antiszemita, idegengyűlölő mondattal találkozhatunk. Meglep és megdöbbent, hogy a politikában meg a közgondolkodásban marginálisnak tartott jelenségek egyre hétköznapibbá válnak.

- Ha nem lenne ilyen kiélezett a politikai hangulat, a Kossuth téren tüntetőket inkább megmosolyognánk: sátrat vernek, isznak-esznek.

- Szűkebb köreikben, futballmeccseken, családi, baráti közösségeikben, internetes fórumokban eddig is ugyanazt mondták, amit most a Parlament előtt. Ezek az emberek eddig is ilyenek voltak, csak most a szemünk elé kerültek. Lehetőségük van arra, hogy fontosnak láttassák magukat. Transzparensekre írják gondolataikat, ötleteiket, verseiket. Bizarr: '56-os nosztalgia, múltba mélyedő mozgalom, amely a magyar hagyományokra, az ősi nyelvre hivatkozik, de mégis: van valami posztmodern jellege. Ősi magyar nacionalizmus és konzervativizmus keveredik a globalizált világ elleni tiltakozással. Történelmi díszletek közötti, furcsa kabaré.

- Néhány hete övék a főszerep. Lehet ezek után úgy visszavonulni, mintha mi sem történt volna?

- Szerintem nagyon várják, hogy valaki megszólaljon: egy próféta, aki igazságot oszt. Örömforrás számukra ott lenni: élvezik, hogy rájuk terelődik a figyelem, hogy egymás között lehetnek, hogy végre ők is fontosak, hogy történik valami, hogy tudják alakítani a történelmet.

- Mi a valószínűbb: lassan kijön a gőz, vagy mostantól kezdve minden egyes kormányzati megszorításnál, reformnál számíthatunk radikális megmozdulásokra?

- Az utóbbinak sajnos komoly veszélye van, szerintem.

- Okozott-e traumát ez az elmúlt hónap a társadalomban?

- Nem hinném, a szembenállás már régóta elég mély. A mostani jobboldali offenzíva intenzív: szélsőséges csoportok próbálják uralni a fizikai tereket és a közbeszédet. Az elmúlt hetek rávilágítanak arra: Magyarországon még mindig erőtlen az a polgárság, amely egy demokratikus társadalom stabil bázisát jelenthetné. Középosztály ugyan van, de nem olyan politikai kultúrával, amely a téren elhangzó beszédeknek, az árpádsávostul előkerülő jelszavaknak ellentámasza lehetne. Az a tény, hogy ennyire rá lehet falazni 1956-ra, mutatja, mennyire nincs feldolgozva a múlt, mennyire élnek Trianon vagy 1944 traumái. Hiába folyik a vízcsapból is '56, és hiába érik egymást a különböző konferenciák, emlékműavatások, még sincs feldolgozva, ami 50 éve történt. Nem a történészek által, hanem a társadalom kollektív tudatának szintjén.

Erõs Ferenc